A mézeskalács illat hozzátartozik az otthonok ünnepi hangulatához, a családi együttlétekhez. A bezdáni Kapitány Mátájsz Sarolta míves mézeskalácsai csakhogy meg nem szólalnak, a nemzeti, népi motívumok eszközeivel ,,beszédesen” tanúskodnak hagyománytiszteletről, odaadásról, lélekről, amelyet bele lehet vinni egy-egy mézes-remekbe. A népi játszóházi foglalkozás vezető és MIRK- nívódíjas kézműves elmondása szerint a szakértelemmel és alapossággal készített mézeskalács visszahat készítőjére is, a tészta ,,meghálálja” a gondoskodást, igazi szívből jövő ajándék lehet, az ünnepek dísze és minden, amit csak a felkérő, a megrendelő elképzel. Szakmai hazatalálásról, a saját stílus kialakításáról, a kézművességben lelhető sokrétűségről, a vásárokon és az online- térben való jelenlétről beszélgettünk Kapitány Mátájsz Saroltával:
Hogyan jutottál el a mézeskalács készítés ilyen nívós szintjére, mi ennek a ,,szerelemnek” a története?
-Gyerekkoromban a mézeskalács nem volt része a karácsonyi ünnepkörnek. Csodálatosak voltak azok a karácsonyok, de mézeskalács nélkül teltek. Az első igazán meghatározó élmény 1991- ben ért, amikor baráti látogatásra mentünk a párommal és ott csodálatos látvány tárult elénk: egy hatalmas karácsonyfa, tele mézeskaláccsal, pattogatott kukorica füzérekkel. Mindez rám óriási hatással volt és akkor kaptam az első mézeskalács receptemet. A bennünket vendégül látó család nagymamája, aki a Bükkben él, ő menekítette át elődeitől ezt a kincset érő receptet. Ettől kezdve, már az első karácsonyunkon, igaz nem a karácsonyfánkra, de az ünnepi asztalra a saját készítésű mézeskalács került. Akkoriban már házasságban éltünk a férjemmel, majd jöttek a gyerekek és onnantól folyamatosan, minden karácsonykor megjelent nálunk a mézeskalács az egész család nagy örömére.
Nálunk a mézeskalács illata nemcsak szentestén és karácsony napján lengi be a lakást, hanem sokkal korábban is, mert eleinte a családnak, a gyerekeknek készítettem mézeskalácsot és akkor korábban hozzá kellett már kezdeni a sütéshez, hogy időben elkészüljön, fogyasztható legyen.
A tevékenység kiterjesztése a külvilág felé 2008- ban alapozódott meg, amikor lehetőségem adódott arra, hogy elvégezzem a budapesti Hagyományok Háza népi játszóházi foglalkozás vezetői tanfolyamát. Ennek keretein belül megismerkedtünk a nevezetes napokkal, azok köré szerveződő népszokásokkal, a gyerekekkel való foglalkozással és minden népi kézművességgel, amelyet, mint játszóház vezető vissza tudunk tanítani a fiatal és a felnőtt generációk tagjainak is. Tehát fűztünk gyöngyöt, marokedényeket csináltunk agyagból, kosarat fontunk, csuhéból és szalmából készítettünk mindenfélét. Gyerekekkel, gyerekeknek játékokat, kezdve a legegyszerűbb gyerekhangszerrel, például a liba gégéjéből különböző gyerekcsörgőt készítettünk, a természet ajándékaiból, meggymagból, dióból, mogyoróból, mindenből, amiből gyerekeknek játékszereket lehet készíteni. Mézeskalácsot is sütöttünk, díszítettünk tojást is viasszal, bőrdíszeket, ékszereket készítettünk, nemezeltünk, tehát tulajdonképpen csináltunk mindenfélét, ami a belefér a magyar népi hagyományok tárgykörébe. Kiváló tanáraink voltak és ott érzetem először, hogy hazaértem. Már ’91- ben is a népművészet felé kacsintgattam, sőt a tojásviaszolást huszonöt éves korom óta művelem. Ezen a tanfolyamon éreztem meg először, hogy otthon vagyok sok olyan ember között, aki ugyanazt szereti, ugyanazt csinálja, ugyanazt tartja értéknek, amit jómagam. Erről a tanfolyamról úgy engedtek bennünket utunkra, hogy a megtanultak köteleznek bennünket arra, hogy bármihez nyúlunk, bármivel is foglalkozunk, azt a hagyomány átadásának fontossága tükrében tegyük és bármit is teszünk, az a hagyományos díszítés technikáját kövesse és tulajdonképpen ezek most vissza is köszönnek a munkáimból. A mézeskalácsot is a régi, népi, nemzeti motívumokkal díszítem. Ez az én sajátom, ez jön szívből, belülről. Mind, akik így műveljük a mézeskalács készítést, segítségül hívjuk a népi hímzéseket, a korondi kerámiadíszt és egyéb más területeken használt mintázatokat is.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
Égető Éva fotója
Litvai Karolina fotója
