Nyugat-Bácska Portál

A Kiss Lajos Néprajzi Társaság megemlékezést, konferenciát és koncertet szervezett a 125 éve, Zomborban született Kiss Lajos népzenekutató emléke előtt tisztelegve.
Az egész napos eseménynek a zombori Magyar Polgári Kaszinó adott otthont. A rendezvény keretében megkoszorúzták Kiss Lajos emléktábláját, közgyűlést tartottak, ismertették a Kiss Lajos Munkabizottság kutatási eredményeit, valamint sor került dr. Silling Léda és Juhász Gyula könyvének bemutatására. Köszöntötték továbbá a 75 éves dr. Silling Istvánt, míg a Kutatások Kiss Lajos után címmel rendezett előadásblokkon dr. Tóth-Glemba Klára, Kalinka Tamás, Kovács Orsolya és Varga Gergely értekezett.
Dr. Fehér Viktor, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke az emléknap és a tanácskozás kapcsán az alábbiakat nyilatkozta:

– 125 éve született Kiss Lajos, és ez a jubileum a korábbi elnökasszonyunk, dr. Szőke Anna javaslatára indult kezdeményezésből vált programmá idén, itt az év végén. A mai konferencia helyszíne is kapcsolódik Kiss Lajos munkásságához, emléktábla került elhelyezésre 2020-ban, és a Magyar Polgári Kaszinó pedig örömmel és szeretettel fogadott bennünket ennek a konferenciának a megtartására. A tanácskozás mellett igyekeztünk a széles értelemben vett nyugat-bácskai magyar közösséget is megszólítani, és egy olyan törekvéshez kapcsolódni, ami Magyarországon is egyre inkább meghatározó: hogy a kutatás mellett bevonjuk a széles nyilvánosságot is a témába. Így egy koncert és táncház is társult a programhoz. Fontosnak tartottuk azt is, hogy a konferencia második részében olyan előadások hangozzanak el, amelyek a Kiss Lajos-i úton haladva Kiss Lajos kutatásai és terepmunkái után az elmúlt időszakban és napjainkban zajlottak azokon a gyűjtőterületeken, ahol ő is járt. Így került sor például a Hertelendyfalván, valamint a Nyugat-Bácska területén zajló, mai kortárs kutatásokra, aztán pedig a tamburamuzsika mai életéről is szó volt. Mindez az egység adja azt, amiről úgy gondoljuk, hogy Kiss Lajos életművéhez és mindezzel együtt a névadónk, valamint a Néprajzi Társaság munkájához is kapcsolódik – hallottuk az elnöktől.

Dr. Szőke Anna néprajzkutató Kiss Lajos emléktáblájának megkoszorúzásakor az alábbi emlékező gondolatokat mondta:
– Ez nagyon szép és jelentős esemény. Valószínűleg nemcsak a néprajzosok, hanem a zomboriak számára is. Abban az esetben, ha nem eléggé tudatosult még a zombori közösségben és a környéken élőkben, hogy ki volt Kiss Lajos, ígérjük meg, hogy többet foglalkozunk a személyével. Ritkán születik ilyen nagy személyiség. Ez is foglalkoztat, hogy miért „veszett ki a köztudatból”? Korán elkerül Budapestre, 20 éves, amikor már ott, a Zeneakadémián tanul, doktorál, aztán elkerül Győrbe. Mindenhol igazgatói szerepet tölt be. Itt nálunk, a Délvidéken is: Újvidék, Belgrád jeles középiskolai igazgatója stb. 1938 az az év, amikor a Kossuth Rádióból meghallja Kodály Zoltán nyilatkozatát, ahol Kodály elmondja, hogy a Délvidék nincs kellő mértékben fölgyűjtve a népzene, a népi dallamok terén. Akkor elgondolkodik, hogy hát ő idevalósi. Tehát ezt az évet tekintjük annak az esztendőnek, amikor Kiss Lajos elkezd itt, a Délvidéken gyűjteni és többet foglalkozni a népzenével. Tessék elképzelni, több mint 20 ezer dallamot gyűjtött föl és jegyzett le, és mindez dokumentálva van. Az akkori Jugoszlávia egész területén dolgozott és gyűjtött, Muravidéktől kezdve Szlavónián át és így tovább. Tehát ahol éltek magyarok, ő mindenhol megfordult. Fontos kiemelni, hogy naggyá szinte ő tette a nyugat-bácskai népzenét, gondoljunk csak a Gyöngyösbokrétára, a Durindóra, a gyűjtések mellett írt is róluk, és zsargon szóval élve az égig emelte ezt a vidéket – mondta dr. Szőke Anna.

Az emléknap keretében egyebek mellett bemutatták dr. Silling Léda Vajdasági fémofferek című, új kötetét is. A fontos, hiánypótló kiadványról így vallott a szerző:
– A fémofferek kifejezés szerepel a kötetben, de valójában a hálatárgyakról szól. Ezeknek a hálatárgyaknak egy külön kis része, a legrégebbiek itt, nálunk a Vajdaságban, ezek a fémből készült, apró tárgyak. A Doroszló-Szentkúton található fémofferek indították el az egész kutatást, úgy 15–20 évvel ezelőtt. Mentünk a Kisboldogasszony-napi búcsúba, és megláttam ezeket az apró tárgyakat. Ezeket ismertem tehát, de a kutatás maga ott indult, amikor Pesten, az ELTE-n a népszokás órán a tanárnő azt mondta, hogy jó, akkor mindenki válasszon magának egy témát, és akkor kezdtem el az offerekkel foglalkozni. Egy nyáron jártuk a Vajdaságot, nem sokat találtunk belőle, és mivel mindez határterülete a népi vallásosságnak, a népi gyógyászatnak, sőt kicsi identitáselemek is vannak benne, ezért kezdtem el nyitott szemmel járni a Vajdaságban, hol lelhetek rájuk. Benne van tehát Doroszló, a tekijai kegyhely, úgy az újvidéki Mária-kegykép, ahol a kegyképen rá vannak szögelve a hálatárgyak. Továbbá nemcsak a katolikus kegyhelyeket jártam be, hanem a pravoszláv szentkutakra is elmentem. Ott egy másféle adományozási szokást találtam meg, viszont apró, fém hálatárgyakra akadtam a Bogyáni kolostor Szűz Mária-ikonján, a nestini pravoszláv templomban is voltak hálatárgyak, benne van a kötetben a nagybecskereki gyűjtemény is. Mindezzel eddig a területen ilyen átfogóan senki nem foglalkozott. Írt róla például Bellosics Bálint, itt, a zombori, Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat keretein belül is foglalkoztak a témával, de így átfogóan még nem jelent meg róla semmi eddig – nyilatkozta dr. Silling Léda.
Az emléknap végén koncertet és táncházat tartottak a Magyar Polgári Kaszinó Dalárdája és a Czéczó Banda közreműködésével.

L. Móger Tímea/Magyar Szó-Kultúra

Képek: Kiss Lajos Néptajzi Társaság, Nyugat-Bácska Portál