Nemrég jelent meg dr. Silling Léda néprajzkutató legújabb könyve, Vajdasági fémofferek címmel. Az aprócska kegytárgyak által vidékünk történeti, vallási és kulturális sokszínűsége bontakozik ki. Az offerek eddig alig-alig kutatott világát bemutató kiadvány kiváló olvasmányt kínál a néprajz, a történelem, a helytörténet és az egyháztörténet iránt érdeklődőknek egyaránt. A kötet megszületéséről a szerzővel beszélgettünk.
* Először is: mik azok az offerek?
— Ezek apró hálatárgyak, votívoknak is nevezik őket. Az ex voto kifejezés felajánlásból, hálából jelentéssel bír, innen ered a név. De a miskolci ortodoxoknál például tammata az elnevezésük. Aprócska, gyakran ezüstből készült tárgyak, melyeket szenteknek, csodatévő erővel bíró kegyképeknek adományoznak a hívek, azért, mert gyógyulást várnak, vagy már egy megtörtént gyógyulásért hálálkodnak — az utóbbi a legjellemzőbb. Én a fémofferekkel foglalkoztam, de természetesen sok más anyagból is készültek, készülnek.
Dr. Silling Léda könyvének bemutatója Zomborban (a szerző felvétele)
* Mi sarkallta arra, hogy belevágjon ennek a témának a kutatásába?
— Ennek a gyökerei régre nyúlnak vissza. Még az egyetemi éveim alatt ajánlotta a figyelmembe a témát az egyik néprajzos tanárom, Verebélyi Kincső. Először az ő hatására kutattam az aprócska kegytárgyakat, kezdetben Magyarországon, majd később itt, Vajdaságban is. Másrészt mindig is kedveltem az ékszereket, az apró tárgyakat, így nem csoda, hogy az offerek témája is megfogott. De hozzá kell tennem, hogy ha előzőleg nem járok a doroszlói kegyhelyen, és ott nem találkozom az offerekkel, akkor nyilván nem keltette volna fel a figyelmem ennyire ez az egész. Ez a két vonal volt az, ami elindított az úton.
* Hogyan folyt a kutatómunka?
