Nyugat-Bácska Portál

Május 7- én és 8- án tartották a XIV. Bácsfeketehegyi Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozót. Nyugat-bácskából a bácskertesi-kupuszinai és a bácsgyulafalvi csoport vett részt a Találkozón, rendkívül eredményesen.

A kupuszinai József Attila Általános Iskola gyermekszínjátszói ezüst minősítésben részesültek a Szegény Dzsoni és Árnika című darab színreviteléért. Rendezte: Turkál Marianna. 

Különdíjban részesült Buják Róbert és Rakić Szófia, az összetartozás leghitelesebb megéléséért a darabban. Továbbá különdíjban részesült a kupuszinai csoport a legkimunkáltabb jelmezért.

Az előadás szereplői: Rakić Szófia, Marásek Emília, Fridrik Alíz, Balog Petra, Đenes Milica, Siplika Zsuzsanna, Guzsvány Dóra, Buják Róbert, Buják Dániel, Saszivárevity Arnold, Szilágyev Zalán, Zsivu Teodor, Csorba Nándor, Vezmár Lázár, Sóta István, Ikić Nikolász. 

Segítő közreműködők: Buják Dániel, Buják Zoltán, Buják Kovács Mónika, Csíkos Sándor, Csorba Nándor, Csorba Klára, Finta Mária, Janovics Mihály, Marásek Kornélia, Siplika Verona, Janovics Ilona, Rakić Stefan, Juhász Mária, Balog Tibor.

A bácsgyulafalvi Rontom, bontom, alkotom… nevet viselő gyermekszínjátszó csoport bronzocska minősítésben részesült a Hogyan tudta ki a szolga a sellők titkát? című előadás bemutatásáért. Rendezte: Vörös Imelda. 

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A Helyi Közösség Tanácsa a Zelenilo kommunális közvállalattal együttműködve elvégezte a falu központjában a gesztenyefák permetezését az aknázómoly ellen.

Forrás: HK- Telecska

A Dunatáj Egyesülés szervezésében Herceg János akadémikus író, műfordító születésének 113. èvfordulója alkalmából tartottak emlèkezést május 11- én a zombori Szent Rókus temetőben, az író síremlékénél.

Dr. Silling István, nyelvész, néprajzkutató, nyugalmazott egyetemi tanár Herceg János és a zombori festők címszóval mondta el emlékező gondolatait. Silling tanár úr egyebek mellett a következőket hangsúlyozta: 

,, Herceg János, amikor a Kalangya folyóirat főszerkesztője lett, akkor vélte elérkezettnek az időt, hogy a Bácskának és benne Zombornak a képzőművészeti örökségéről, illetve jelenéről is szólnia kell a szélesebb olvasóközönség felé (…) Természetesen a Kalangyabeli megszólalás idején már egy, a Bácska festőit ismerő, a többiekkel pedig ismerkedő esszéíró szólal meg, s nem egy kezdő publicista. Elsősorban az itt élt vagy élő magyar festők érdekelték, az ő művészetükről kívánt vallomást tenni, azonban a Zomborba a háborút megelőző időszakban visszatért s a képzőművészek között biztosan a legnagyobbá növekedő Szerb Konjović alkotása sem kerülték el figyelmét (…) Herceg János meglátta a zsenit, bármerre is járt a világban, de szülőföldjétől elszakadni sohasem tudott, nem is akart. Így alkotott maradandót a XX. század közepén a mi képzőművészeti életünkről is.”

L. Móger Tímea költő egy a ’60- as évekből való naplórészletet olvasott fel, amelyben Herceg János arról beszél, hogy mi a vajdasági magyar író feladata válságos idő- és korszakokban. 

Herceg János sírján elhelyezte a kegyelet virágait a Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Bizottságának tagja: Turkál Marianna, a Vajdasági Magyar Szövetség képviseletében: Dr. Úri Emese, Dr. Goretić Vámoser Györgyi, Kanizsai Tamás, a doroszlói Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület vezetősége nevében: Gellér Magdolna, a zombori Magyar Polgári Kaszinó képviseletében: Cselenák Kornél, Szladek László, a Kuckó Gyermeksarok nevében: L. Móger Tímea, a Dunatáj képviseletében: Pelt Ilona, Péter István. 

Limburger Georgina fotói