A bácsgyulafalvi Bálint Valéria tizenhét éve foglalkozik biodinamikus termesztéssel, egy németországi cég itteni képviseleteként. Ilyen módon összesen 90 holdat művel, helyi idénymunkásokat alkalmaz. Végzettsége szerint mezőgazdasági mérnök, ugyan már nyugdíjas, de még rendszeresen jár dolgozni Németországba is. Bőven van tapasztalata az ottani és az itteni piacot illetően, továbbá a hosszú évek során a takarékos, önfenntartó gazdálkodást, életvitelt is volt alkalma tökélyre fejleszteni. Az ilyen jellegű, gyakorlati tudás különösen jól jöhet és tanulságos lehet a mostani, gazdasági és egyéb (érték-mérték) válsággal fenyegető világunkban. Valériával bácsgyulafalvi otthonában beszélgetünk minderről. Vendégének lenni is élmény. Előhozza otthona éléstárából a legjobb falatokat, sőt a kertjébe is meginvitálja látogatóit.
Családi örökség a gazdaságos, környezetbarát, szorgos életvitel?
– Nagy család voltunk, nyolcan egy háztartásban. Például levágtunk egy nagy tyúkot vagy csirkét és mindenkinek megvolt a darabja, én ettem a farát, nagymama a hátát, két testvérem ette a combokat.
Mindig apám (Jankovich doktor, neves, helyi orvos – szerz. megj.) kapott először az ételből. Nem úgy működött, mint ma, hogy a gyerekek szednek elsőként a tálból. Apámnak ki lett szedve és aztán sorban a gyerekeknek is. A legkisebb fiaméknál, ahol szintén három gyerek van, ugyanígy működik, amíg mindenki le nem ül, addig senki nem nyúl az evőeszközhöz, egyszerre kívánnak jó étvágyat, majd akkor esznek. Amíg be nem fejezi mindenki az étkezést, addig a gyerek nem ugrál föl, nem megy el sehova az asztaltól. Azt tapasztalom, ezeknek a szertartásoknak közük lehet a belső fegyelem és tartás megképződéséhez az embergyerekben.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
