Szeptember 25- én hagyományos Szüretbál lesz a kupuszinai József Attila Általános Iskola nyolcadik osztályosainak szervezésében. A program szerint 13 óra 15 perckor indulnak a bíróért, ezután a bírónőért mennek és 14 órakor gyülekezés a Gosszé előtt, majd utcai tánc, továbbá a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület termében Szüretbáli műsor, ünnepség következik. 
Archív fotó
Bevezető gondolatok
Sorvadó lélekszámmal bár, de legalább tizenegy évszázada él a
magyarság az egykori Magyar Királyság Délvidékén, amelynek
legnagyobb része ma Észak-Szerbia Vajdaság nevű tartományához
tartozik. Zomborban is van egy kis létszámú református gyülekezet,
amely a Trianon előtti református egyházkerületi beosztások szerint a Dunamelléki egyházkerület része volt. Hogy mára vigasztalóan sokan – vagy szívszorítóan kevesen vagyunk? Az érték, a sok – kevés fogalma, a tett minőségében rejlik. Akik megmaradtunk, akik Istenben hiszünk, imádkozunk és dolgozunk; alkotunk és aggódunk! Jeremiás próféta szavaira utalva elmondhatjuk, hogy – veszteségek ellenére, az elszegényedés és a megfogyatkozás folyamatában – az Úristen nagy kegyelme, hogy mégis VAGYUNK!
Zombor reformátussága múltjába való visszatekintés célja nem csak elődeink sorsvállalásának megismerése egy viharos időszakban azért, hogy becsülhessük hitünket, de az egyetemes keresztyénség református felekezeti értékeinek továbbvitele is a Délvidéki (ma Szerbiai) Református Keresztyén Egyház egyik gyülekezetében. Nemeskürty István kortársunk ’Mi magyarok’ c. monográfiájában így fogalmaz: „A múltat nem lehet tőlünk elvenni. De az csak
akkor a miénk, ha ismerjük”!
150. jubileum- 1970
Álljon hát hiteles átélést támogató kollektív helyzettudat újjászületéseként itt a zombori reformátusok múltjának frissítési kísérlete nem azért, mint ha
népünk pusztulása ellen a történelmi viharokban bármi védelmet is nyújthatna, de sokkal inkább legyen mementó – a mai idegen központosító beolvasztásnál is nagyobb ellenség – a feledés elleni szellemi testőrség díszruhájának felöltése!
Az elkövetkezendőkben tehát a Zombori Református Egyházközség múltját próbáljuk magunkévá tenni – mert arról nem íródott sem történelem, sőt összefoglaló dokumentáció is hiányzik, amint azt Orosz Attila, a Bácskai Református Egyházmegye esperese megállapította azon a 2011. júliusában Prágában tartott nyugat-európai református hittudományi találkozón amelyen nemzettestben és világtávlatban gondolkodva, a magyar reformátusok szórványgondjaikról tanácskoztak. Ott született meg az elhatározás, hogy e sorok írója – a zombori paplak egykori neveltje és 1976. óta Svédországban élő gyermekorvos – visszaemlékezései, ill. a hozzáférhető, igen behatárolt forrásanyag alapján megkísérli a hiánypótló feladatot ellátni. Legyen Isten iránti hálával végiggondolt egyfajta bizonyságtétel az itt élő maroknyi református gyülekezet részben feltárt múltja 1945-től egyéni emlékezetem Édesapám néhai Békássy Zoltán zombori szolgálata kezdetétől, Békássy Andor Bács – néhai öcsém a minden élők útján – 2009-es eltávoztáig. Ha az itteni reformátusság általam áttekinthető mintegy 65 esztendejének üzenetét keressük, jó szívvel elmondhatjuk, hogy az Úristen megtartó kegyelme a hányattatásokon át is megőrzi az övéit. Ez a gyülekezet valamikor nagyobb volt, azonban részben sokan idősek lettek, sokan elhunytak, sokan elvándoroltak; a családokban felnőtt gyermekek, fiatalok túlnyomórészt elköltöztek, vagy vegyes házasságot kötöttek, így a gyülekezethez való kötődésük lényegesen lazább lett. A gyülekezet életének mindenképpen tanulsága, hogy eleink példamutató ragaszkodással próbáltak
küzdeni a gyülekezet fennmaradásáért. Most nyomaszt a helyben élő lelkész hiánya, a gyülekezetnevelés feladatának nincsen hosszú távú „szakmai felelőse”, a kisgyülekezeti létformának (szórvánnyá válásnak) egyik nehézsége – másrészt lehetetlen hosszú távon tervezni és terveket végrehajtani amikor az anyagi lét előfeltétele is hiányzik. Hiszem, hogy a mai időben is szükséges minden gyülekezet fenntartásához és fennmaradásához az olyan bölcsesség „Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába!” Mt 9, 38.
Szeptember 15- èn tartjàk a regőcei temetőkàpolna búcsújàt. Az ünnepi szentmise 15 órakor kezdődik.
Archív fotók
Szeptember 10-én sikeresen lezajlott a Kaszinó XIX. Halfőző versenye. A Bakos-Vojter duó szolgáltatta a teltházas mulatságon a talpalávalót, 21 bográcsban rotyogott a halpaprikás. A négytagú zsűrinek idén sem volt könnyű dolga, mire eldöntötte, hogy a győztesnek járó vándorbogrács egy évig a bezdáni Kővágó Sándorhoz kerüljön.
Forràs: Magyar Polgàri Kaszinó
