A bácskertesi–kupuszinai Sturcz József Színjátszó Csoport idén Jean de Létraz Vajon kié a gyerek? című kétfelvonásos bohózatát vitte színre. A bemutatót szombaton Kupuszinán tartották, majd vasárnap este a társulat a bezdáni színházban is vendégszerepelt az előadással. Utóbbi helyszínen Móger Tímea beszélgetett a rendezővel és a szereplőkkel:
Rangos szakmai elismerésekkel, köztük a tehetséggondozás terén nyújtott munkáját méltató díjakkal a háta mögött végzi mindennapi hivatását a doroszlói Turkál Marianna, a bácskertesi-kupuszinai József Attila Általános Iskola tanítónője, aki jelenleg negyedikes diákokat vezet az iskolai évek egyik legmeghatározóbb szakaszában. Munkájában jelen van a hagyományok tisztelete, a folyamatos szakmai megújulás, a nemzetközi nyitottság és az a belső elhivatottság, amely nélkül – ahogy ő maga fogalmaz – nem lehet „tüzet gyújtani” a gyerekekben. Pályájáról, pedagógiai hitvallásáról, módszereiről, kihívásokról beszélgettünk.
Hogyan indult a pályád?
– Az első meghatározó élményem akkor ért, amikor egyszer besegítettem egy óvónőnek, és óvodásokat nyaraltattunk. Este mesét olvastam nekik, másnap pedig arra ébredtem, hogy ott ülnek körülöttem, és várják, hogy felébredjek. Pontosan emlékszem: az volt az a pillanat, amikor valami „bekattant”. Akkor még nem volt tudatos az irány, hiszen képzőművészetet tanultam, divattervező szakon. De már ott is a gyerekek felé húztam: a diplomamunkám például gyerekszobafüggönyök és drapériák tervezése volt. Valahol már akkor is kerestem az utamat.
Az óvónőképző elvégzése után megkerestek munkával: a volt igazgatónőm ajánlotta, hogy Doroszlón taníthatnék képzőművészetet magyar és szerb nyelven. Nagyon megörültem ennek a lehetőségnek. Nem sokkal később osztályfőnök is lettem. Az első naptól kezdve úgy éreztem, ez nem is munka, nagyon élveztem. Szerettem a képzőművészetet, és közben rengeteg bizalmat kaptam: a kollégáktól, a szülőktől, a gyerekektől. Ez nagyon sokat jelentett számomra.
Később befejeztem a tanítóképző egyetemet is, de volt olyan időszak, amikor egyszerre tanítottam iskolában és óvodában. Előbb a pedagógiai akadémia óvónőképző szakán végeztem, majd utána a tanítóképzőn.
Hogyan alakult a pályád ezután?
– Felkínálták, hogy tanítsak angol nyelvet, amit nagyon megszerettem, és nyelvvizsgát is tettem. A tanítóképző elvégzése szükséges volt ahhoz, hogy állandó állást kapjak. A doroszlói Petőfi Sándor Általános Iskolában megüresedett egy tanítói hely, ott kaptam osztályt, és 2013-ig tanítottam.
Egy leépítés után Bácsgyulafalvára kerültem. Akkor nehéz volt, csalódásként éltem meg, de utólag azt mondom: a lehető legjobb dolog történt velem. Újra bizonyítanom kellett, új közegbe kerültem, más mentalitású közösségbe. Ott is szép eredmények születtek, például szavalás, színjátszás és matematika terén.
Öt év után ismét váltás következett, Kupuszinára kerültem. Ekkor iratkoztam be a Semmelweis Egyetem Pető András Karának kihelyezett képzésére, és beleszerettem a konduktív pedagógiába. Azóta is alkalmazom a tanítás során.
Mit jelent, nyújt számodra a konduktív pedagógia?
– Holisztikus szemléletet. Nem külön-külön fejlesztjük a területeket, hanem az embert egészében nézzük: testi, lelki és értelmi szinten egyszerre. A kulcs a hit: abban, hogy a gyerek képes fejlődni. Ez a szemlélet engem is megváltoztatott. Közben anya lettem, és a gyerekanyag is sokat változott. De szerintem ez természetes. A lényeg az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt: legyünk rugalmasak, de közben a tanár döntsön arról, hogy mit, hogyan és mikor.
Mennyiben változott a pedagógusi munka módszertana az évek során?
– Most, 2026-ban már harmincéves tapasztalattal mondom: ha most kezdeném, sokkal nehezebb lenne. Nem könnyű fenntartani a figyelmet. A gyerekek okosak, de kevésbé önállóak. A szülői szeretet határtalan, viszont a túlzott segítség nem mindig jó irány. A konduktív pedagógiában tanultam: nem helyette teszem, hanem érte. Fontos, hogy a gyerek maga élje meg a sikerélményt. Sokszor az alapok hiányoznak: például hogy egy kisgyerek önállóan öltözzön vagy ellássa magát. Ezért az első osztály elején sokat beszélgetek a szülőkkel is. Az együttműködés kulcsfontosságú. Közben az is változott, hogy ma már a szülők akár a tanítványaim is lehetnének. Több a tapasztalatom, könnyebben felismerem a tehetséget, és több időt is szánok a tehetséggondozásra.
Április 11-én, a magyar költészet napján immár tizenhatodik alkalommal rendezték meg a Kárpát-medence legnagyobb költészeti eseményét, a Versmaratont. A Magyar Írószövetség és a Magyar Napló Kiadó szervezésében megvalósuló egész napos rendezvénynek a Magyar Katolikus Rádió budapesti székháza adott otthont, ahol reggel fél tíztől este kilenc óráig egymást váltották a költők. Közreműködött a Doroszlón élő L. Móger Tímea – a Magyar Szó munkatársa –, és más vajdasági születésű irodalmárok is szerepeltek az egész napos összeállításban.
Az esemény különlegessége, hogy kizárólag azok az alkotók kapnak meghívást, akiknek versei bekerültek Az év versei 2026 című antológiába. Ez a válogatás a kortárs magyar líra egyik legfontosabb lenyomata, így a Versmaraton nemcsak felolvasóest, hanem egyfajta élő könyvbemutató is. A közönség tehát valóban a legfrissebb és legjelentősebb költői hangokat hallhatja, ami külön hangsúlyt ad a rendezvénynek – érdemes odafigyelni, hiszen azok a szerzők lépnek színpadra, akik az adott év legjobbjai közé kerültek.
A nap folyamán összesen 52 költő szerepelt, óránkénti bontásban. A fellépők nemcsak felolvastak, hanem rövid beszélgetések során betekintést engedtek gondolkodásukba, alkotói folyamataikba és aktuális élethelyzetükbe is.
Szombaton 18 és 19 óra között Farkas Gábor, L. Móger Tímea, Usier Tamara és Viola Szandra lépett színpadra. L. Móger Tímea nemcsak moderálta a beszélgetést, hanem saját verseit is felolvasta. Kollár Árpád 14 órától, Fenyvesi Ottó 15 órától szerepelt az élő adásban.
A Versmaraton története 2011-re nyúlik vissza, akkor indult útjára Oláh János kezdeményezésére. Azóta a rendezvény a magyar költészet napjának egyik legfontosabb eseményévé nőtte ki magát, amely összeköti az anyaországi és határon túli alkotókat, és átfogó képet ad a kortárs magyar líra aktuális állapotáról. Azok számára is elérhető a program, akik nem tudtak személyesen jelen lenni: a Versmaraton élőben követhető a szervezők online felületein (a Magyar Napló Kiadó YouTube-csatornáján, a Magyar Írószövetség és a Magyar Katolikus Rádió Facebook-oldalán). A rendezvény így nemcsak Budapesthez kötődik, hanem a teljes magyar nyelvterület közös irodalmi ünnepévé válik.
TTT
