A farsangot, vagyis a vízkereszttől húshagyó kedd éjfélig terjedő időszakot Nyugat-Bácskában is a vidámság, a felszabadultság jellemzi a magyar közösségek körében. Az évnek ez a korai szakasza mindemellett a bálozás, a mulatságok általi szokásvilágon keresztül hidat képez a települések fiatal generációi és elődeik között. Határozottan kijelenthető ugyanis, hogy nemcsak a közép- illetve az idősebb korosztályhoz tartozók, hanem a fiatalok is hűek azokhoz a rítusokhoz, amelyek a téli időszak ünnepnapjait jellemzik. Részt vesznek például a doroszlói Mulatós bálban, valamint a Tűzoltóbálban, a gombosi Farsangi mulatságon, a bezdáni Vadászbálon, a kupuszinai Népviseletes bálban, a nemesmiliticsi Bogárbálban, valamint a zombori Valentin-napi bálban is.
Minden a természetben, a régi, a nagy-nagy hótakaróval borított telekkel kezdődött. Elődeink általában január elején megejtették a disznóvágást, a népes, családi ünnepnek számító disznótort, a hétköznapokban ugyanakkor lelassult a munkamenet, megkezdődött a varróba, a fonóba, a citerába járás meg a hosszúra nyúló kártyapartik időszaka. Ünnepekkor, vasárnapokon táncba jártak. Ezek voltak a barátkozás, a közösségi társalgás, a párválasztó ismerkedés legfőbb alkalmai. Ezekről a békebeli időről tudósít Kovács Endre doroszlói néprajzkutató Bölcsőtől a koporsóig című, az emberi élet fordulóit taglaló, helyi gyűjtéseket tartalmazó kötete is.
Antonio Ratković polgármester beszédében gratulált a jeles ünnepnap alkalmából. Kiemelte a vízellátás, a hulladékgazdálkodás, a közlekedés, az ipari, az egészségügyi, továbbá a kulturális fejlesztések, beruházások terén elért eredményeket, terveket.
