A Vajdasági Karate Szövetség és a Front Karate Klub szervezésében bácskai körzeti bajnokságot tartottak, amelyen a tizennegyedik életévüket még be nem töltött versenyzők vehettek részt.
A zombori Ravangrad Karate Klub öt versenyzője kiválóan teljesített.
A harcokban Boris Bodrožić második helyezést ért el. A bemutató kategóriában Irina Sekulić aranyérmes, Novák Andor ezüstérmes, Strahinja Bulović szintén ezüstöt tudhat magáénak, Stefan Lazić pedig bronzérmet nyert.
Mindezzel egyben jogot nyertek a március 4- én Inđiján megrendezésre kerülő Vajdasági bajnokságon való részvételre.
Február 25- én az Iskolasport Szövetség és a Vajdasági Karate Szövetség közös szervezésben tartott Iskolabajnokságot az inđijai Sportcsarnokban. A több mint 700 általános és középiskolást fölvonultató versenyben a zombori Ravangrad képviseletében Valentina Ostrogonac, a zombori Műszaki Szakközépiskola negyedikese kategóriájában aranyérmes lett.
Február 26- án évi tisztújító közgyűlést tartottak a doroszlói Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesületben.
Az egybegyűlteket Király Szilárd elnök köszöntötte. Az ülést levezető munkaelnökségbe Pelt Ilonát, Lennert M. Tímeát és Király Szilárdot választották.
Az elnöki beszámolóban Király Szilárd elmondta, a COVID-helyzet miatt két éve nem tartottak közgyűlést. A munka folyt a lehetőségekhez mérten.
A Magyar Nemzeti Tanács támogatásának köszönhetően fölújították a vizesblokkot, végbement az udvar betonozása. Cserélték a vízvezetékeket is, elkezdődött az udvari főzőrész újjáépítése. Mindez várhatóan idővel be lesz fejezve.
Király Szilárd 2012-ben lett elnök, azóta vezeti az egyesületet. Most, hogy leköszönni készül, háláját fejezte ki a tagság, az elnökség, a támogatók felé. Továbbá eredményes és jó munkát kívánt a következő vezetőségnek.
Csernicsek József alelnök kiegészítve a beszámolót, megköszönte Szilárdnak a kitartó munkát. Kérte, aki csak teheti, segítse az egyesület munkáját. Utánpótlást kinevelni szükséges, ezért is biztatja a fiatalokat, csatlakozzanak az egyesület érték- és identitásőrző tevékenységéhez.
Az elmúlt időszakban a visegrádi Szent György Lovagrend zombori priorátusa adománygyűjtést szervezett a Lurkóházak részére. Gyűjtés zajlott Gomboson, Kupuszinán, Zomborban, Nemesmiliticsen Doroszlón, Bezdánban és Szondon is.
Diósi János prior beszámolva tapasztalatairól elmondta, az évente történő gyűjtés egyre nagyobb népszerűségnek örvend, növekszik az adakozó kedv. Ezúttal is jelentős értékben gyűltek össze adományok, ahogyan várták is, főként tartós élelmiszert, tisztálkodási szereket és lábbelit tartalmaztak a csomagok. A Lovagrend ezúton is köszöni az adakozók jószándékát.
Az adományokat a hajdújárási Lurkóházba szállították, ahol nagy öröm, sok mosoly fogadta a küldöttséget.
A magyar kultúra napjának délvidéki központi ünnepségén, Zentán Plakett elismerésben részesült Szakál Mónika szilágyi magyartanár és művelődésszervező. Öt évtizedes kulturális, több mint harmincéves pedagógiai tevékenységét, szolgálatát nagyfokú alázat és szerénység jellemzi. Ő az a ,,háttérember”, akiről nem túlzás azt mondani, munkája nélkül nem csupán Szilágyi, hanem az egész nyugat-bácskai szórvány-régió szellemi élete szegényebb, sivárabb lenne. A szilágyi József Attila Művelődési Egyesület által megfogalmazott felterjesztésben ez a tény így fogalmazódik meg: ,,Bizonyos, hogy összetartozás-érzésünk és magyarságtudatunk az Ő tevékenysége nélkül nem tudna újból és újból a reményt jelentő holnapba ilyen erővel és elszántsággal kapaszkodni!” Egy ,,háttérembert” ritkán van alkalom szóra bírni, ám nagy örömünkre és épülésünkre, most sikerült. Hogy Szakál Mónika miként látja önmagát, pályáját, közösségét és annak jövőjét, az az alábbi beszélgetésből kiderül:
Annak idején a pedagógusi pálya szorosan összefüggött a művelődésszervezői tevékenységgel a gyakorlatban, egy-egy közösségen belül. Hogyan alakult ki mindez a nagyszerű kettősség a szakmai életében?
– Ha most visszatekintek a szülőfalum kulturális életének több évtizedes, gazdag és sokrétű múltjára, valóban azt mondhatom, hogy a helyi pedagógusok: óvónők, tanítók és tanárok Szilágyin is mindig vezető szerepet vállaltak a művelődési egyesület irányításában. Feltétlenül meg kell említenem név szerint is őket: Kővári Erzsébet és Dampfinger Irén óvónőt, valamint a Balázs, a Buják, a Pesti tanító házaspárt, Szűcs Antalt, Báthori Katalint, akik hosszú évtizedeken át derekasan helytálltak nemcsak oktatókként, hanem művelődésszervezőkként is. Az óvoda, az iskola és a kultúregyesület munkája általuk összefonódott. Volt tehát kiktől szép és értékes dolgokat tanulnom gyermekként. Akárhogy számolom, kb. öt évtizede – megszakítás nélkül – vagyok tagja a művelődési egyesületnek. Általános és középiskolásként, sőt még egyetemistaként is lelkes tagja voltam a néptánccsoportnak, az irodalmi szakcsoportnak, majd az egyetem befejezése után vezetőségi tag lettem. Pontosan nem is tudom, mikor, annyira eleve hozzátartozó része – lételeme – volt az életemnek a kultúregyesületben való aktivitás, hogy a vezetőségi tagság számomra nem egy új szakaszt jelentett, hanem az addigi tevékenységem természetes folytatását.
Fotó: Gergely Árpád
1987-ben kezdtem el a tanári pályámat Kupuszinán, majd néhány évvel később, 1993-ban úgy hozta a sors és az akkori áldatlan helyzet – amikor is közlekedési eszközök és üzemanyag híján naponta több kilométert is gyalogoltam várandósan az apatini gyógyfürdőtől hazáig –, hogy az egyéves szülési szabadságomról lemondva elvállaltam az éppen akkor megüresedett magyartanári állást a szülőfalumban. Szerencsére az iskolaigazgatók – Kovács Burján Gizella, Kiss Katalin, Pesti Erzsébet, Csernai Buják Szilvia, Barać Lidija – folytatták az addigi hagyományt, vagyis nemcsak kötelességüknek, de szívügyüknek is tekintették az iskola és a helyi művelődési egyesület közötti szoros kapcsolat fenntartását, így ez számomra még inkább támaszt és teret adott a „kiteljesedésre” mind az oktatásban, mind az egyesületben. Kis iskola lévén valóban családias, meghitt légkörben folyt a munka, szinte kivétel nélkül minden tanár és tanító aktívan bekapcsolódott az iskolai tevékenységeken kívül a falu művelődési életébe, sőt a kilencvenes évektől kezdődően Bunford Vilmos atya, majd néhány évvel később dr. Orcsik Károly atya révén az egyházközösség életébe is. A helyi közösség tanácsa, az iskolánk, óvodánk, művelődési egyesületünk és az egyházközösségünk, a tűzoltótestület együttesen több felejthetetlen rendezvényt tudott létrehozni, így 1999-ben többnapos ünnepséget szerveztünk falunk megalapításának 100. évfordulójára, 2006-ban templomunk fennállásának 100. évfordulójára, 2007-ben nálunk volt a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok ünnepélyes megnyitója, 2010-ben a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XV. találkozója. Csodálatos évtizedekre tekinthetünk vissza…,olyan eseményekre, amelyekből senki sem akart kimaradni, sőt a falunkból elszármazottak is örömmel jöttek haza ünnepelni.
Felemelő volt tavaly a turulszobor visszaállítására rendezett ünnepség is.
Büszke vagyok arra, hogy aktív részese lehettem ezeknek a rendezvényeknek.
Harmincöt éve dolgozom, ebből az első harminc év olyan tartalmas, eredményekben gazdag, emlékezetes és felejthetetlen volt számomra, amilyet csak kívánni szeretnék minden fiatal kollégámnak.
Szórványban élni és tevékenykedni talán minden területen kihívást és küldetést is jelent. Milyen látja a saját közösségének jelenlegi helyzetét?
Kategória:Egyéb| „A leghatékonyabb nevelési eszköz a példaadás” Szakál Mónika: Egy pedagógus számára nem érhet véget a munka csengetéskor- Magyar Szó bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
