Szeptember 16- án délelőtt 11 órától tartják Regőcén az 1861- ben épült Hétfájadalmú Szűz Kápolna búcsúját.
A helyi és a településről elszármazott hívek is mindig nagy lelkesedéssel készülnek az ünnepre, szeretettel várnak mindenkit Regőcére.
Ivan Horvat archív fotói
Szeptember 10- én a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezésében, az egyesület könyvtártermében bemutatták Silling István Bácskai emlékezések (Levéltáriádak) című valamint Kupuszinai népviselet (Képes viseletszótár) című új könyveit.
A kiadványok bemutatóját kísérte Silling N. Mária festményeinek kiállítása. Élénk és pasztell színekben, egyedül ,,óvó” meg összekapaszkodó angyalok és szentek nonfiguratív alakjait ábrázoló képeket láthattak az érdeklődők.
A népes közönséget köszöntötte Toldi István, a művelődési egyesület elnöke és dr. Silling Léda néprajzkutató, aki egyben a kiadványok méltatóit, L. Móger Tímea költőt és Sági Varga Kinga szerkesztőt is üdvözölte.
L. Móger Tímea elmondta, felemelő azt látni, minden ilyen ünnepi alkalommal megtapasztalni, a kupuszinaiak milyen őszinte tisztelettel viseltetnek Silling István személye és munkássága iránt. A nyelvészt, a néprajzkutatót, az írót ízig-vérig közösségi embernek nevezte és méltatásában egyebek mellett az alábbiakat hangsúlyozta:
,,A Bácskai emlékezések (Levéltáriádák) című, a VM4K gondozásában, a Grafoprodukt nyomdából kikerülő kötet és a Forum Könyvkiadó által gondozott Kupuszinai népviselet című album-könyv is mélyen a ,,sajátja”, abból a kultúrtájból ,,nőtte ki”, fejlődte ki magát, amelyben a szerző él és hat.
Mint az egyik elbeszélés hőse, Stebler Izidor által gyűjtött, föld alól előkerülő ókori pénzérmék, ezekből a levéltári leleményekből úgy sejlenek fel emberi sorsok, a kor-kép, azokból az időkből, amikor a bácskai népek, a saját anyanyelvükön kívül még legalább két nyelvet beszéltek, az identitásában erős polgári réteg megteremtett egyfajta miliőt, amely nyitottá varázsolta a teret, a tájat.
Tizenöt ,,beszédes” címet viselő történet: Családi följegyzések, Dunatáji asszonysors, A cseléd, Téglagyáriék, A kéményesi fiú története, A patikus, Az orvos, Oral history egy bácski orvos életéről, Városi történet, Bácskai változások, A szálloda, A csárda, A postás, A tanya, A vasutas, Vissza, a szerző lánya, Silling Léda szerkesztésében kerültek a kötetbe. Ez is erős tény-kép, nagyon szemléletes, miszerint apáról leányra adódnak tovább a történetek.
(…)
A Kupuszinai népviselet című kiadványban a szerző ábécé sorrendben közli a viselet darabjainak leírását. Találunk a Sági Varga Kinga által szerkesztett album-könyvben leíró részt az alkalmi viseletről, a népviselettel kapcsolatos hiedelmekről, továbbá a népviselettel kapcsolatos említő mondásokról.
Aztán a minden értelemben gazdag képanyag kap teret. Tele a helyiség megkapó arculatával, Mintázatok (számomra a legélénkebben a kendők égnek a szív-tudatba) és ábrázatok. Helyi arcok, harcok.
Mindkét Silling-könyvhöz kulcsszavunk lehet az egyensúly. Annak ,,életes” körforgása: megteremtése és megtartása, megtartása, majd újrateremtése-értelmezése, egyéni és közösségi szempontból is…”
A kiadványok szerkesztői meséltek a munkafolyamatról, amely a könyvek megszületését jellemezte.
Sági Varga Kinga szerkesztő a Forum Kiadó képviseletében elmondta, a Kupuszinai népviselet című könyv sokáig készült, de nagyon impozáns kötetként jelent meg. A színes képanyag a nyomdát is kihívások elé állította.
,,Ebben a kötetben Kupuszina méltán híres népviseletét foglalta könyvbe Silling István, a nyugat-bácskai népélet kutatója (…) Ez a kötet az általam eddig szerkesztett könyvek közül kirívó, szótár formájának köszönhetően. Ugyan nem ez az első szótár-kötete a szerzőnek, hiszen 2007- ben jelent meg a nyelvjárási szótár is. Ez a könyv tartalmazza a viseleti darabok pontos leírását, struktúrájának köszönhetően könnyen fellelhetőek az egyes darabok és hozzá kell tenni, a kiadvány kitér a viseleti motívumok bútordarabokon való megjelenésére is (…) Hogy a könyv ilyen formátumot kaphatott az nagyban köszönhető Csernik Előd műszaki szerkesztőnek…”
Silling István elmondta, írásra már gyerekkori tanítója biztatta, a sikeres fogalmazások nyomán ,,csak így tovább!” jelmondattal. Később a nyelvészet és a néprajzkutatás elvitte egy bizonyos meghatározó irányba a pályáját, de a szépírás mindig is jelen volt az életében, ha közvetett módon is, sőt egy verseskötete szintén napvilágot látott.
A viseletszótár vonatkozásában beszélt gyűjtési folyamatokról, amelyek egészen a kupuszinai Tájmúzeum kialakításának idejére nyúlnak vissza. Többedmagával, helyi, szintén elhivatott gyűjtő-társak segítségével értékes viseletdarabokra leltek. A képekanyag szintén saját gyűjtésű, illetve ami hiányzott, ahhoz a családtagok, illetve a helyi néptáncosok segítségét kérte, akik beöltöztek egy-egy fotó erejéig. A szótári és a képi jelleg mellett a kiadvány bevezetőjében az is olvasható, hogyan élték meg mindennapjaikat a helyiek ezekben a ruhadarokban.
Silling Léda, a szerző lánya a Bácskai emlékezések című novelláskötettel kapcsolatban egyebek mellett hangsúlyozta, a kilenc év, amelyet édesapja a levéltárban dolgozva töltött, azok a dokumentumok, amelyeket átnézett, elolvasott és az összes többi tudása adott kiindulópontot ezekhez a novellákhoz, amelyek történetei zömében Nyugat-Bácskához kötődve zajlanak. A Vajdasági Előretolt Helyőrség hasábjain jelentek meg szinte havonta az írások és mindez adott ösztönzést Silling Istvánnak a mind gyakoribb szépírói megnyilatkozáshoz.
A sorrendben huszonhatodik és huszonhetedik könyvét jegyző szerző a bemutató végén dedikálta a kiadványokat, elbeszélgetett az olvasókkal.
Limburger Georgina és Csernai Buják Szilvia felvételei
Huszadik alkalommal tartottak Halfőző versenyt a zombori Magyar Polgári Kaszinóban.
Több mint huszonöt bográcsban főtt a tájainkon kedvelt étel-különlegesség. A résztvevők népes táborát és a vendégeket Szlákó József, a Magyar Polgári Kaszinó elnöke köszöntötte. Hangsúlyozta a jubileum közösségi jelentőségét, továbbá örömét fejezte ki, hogy a nagy múltú esemény nem csak a zomboriaknak fontos, hanem sokan eljönnek a környező falvakból, sőt külföldről is.
A huszadik Halfőző versenyen jelen volt Dr. Maruzsa Zoltán, köznevelési államtitkár, Preininger Rozália, Baja város önkormányzati képviselője és kísérete, Lennert Móger Tímea, a Magyar Nemzeti Tanács tagja, Pribilla Attila és Branislav Svorcan, Zombor városi segédpolgármesterek, ft. Drobina Gábor zombori káplán, továbbá a zombori baráti egyesületek és szervezetek képviselete.
A szakavatott zsűri döntése alapján Rezicska Zoltán a verseny első helyezettje, a rendezvény vándor bográcsának idei tulajdonosa, aki a nyeremény által egy mórahalmi hétvége ajándékával gazdagodott, második Rezicska Károly, harmadik pedig Megyerei Árpád.
Különdíjban részesült az egyetlen női versenyző, Benya Irén.
A fergeteges mulatság hangulatáról a temerini Branch együttes gondoskodott.
Pribilla Attila és a Nyugat-Bácska Portál fotói
Szeptember 7- én és 8- án több ezer hívő fordult meg, gépjárművekkel, de gyalogosan és kerékpárral is érkezve a Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhelyen.
Az ünnepi, magyar és horvát nyelven zajló nagymisére pénteken délelőtt került sor, Msgr. Dr. Német László belgrádi érsek, metropolita vezetésével.
A szentmise keretében Msgr. Santo Gangemi, apostoli nuncius az új érseknek átadta a Palliumot, az érsek-metropoliták jelvényét.
A misén jelen volt számos egyházi méltóság, a pravoszláv egyház és az evangélikus egyház képviseletében is.
Az ünnepet megtisztelte jelenlétével dr. Kaizinger Tibor, a Szabadkai Főkonzulátus első beosztott konzulja, Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Hugyik Richárd az MNT Végrehajtó Bizottságának tagja, Ótott Róbert tartományi titkárhelyettes, Dubacz Éva és Csikós László tartományi képviselők, Kudlik Zoltán tartományi segédtitkár, Kern Imre, Szabadka alpolgármestere, Ljiljana Tica, Zombor város alpolgármestere, Rancz Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség alelnöke, Kormányos Katona Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója, továbbá MNT- tagok, önkormányzatok képviselői, helyi tisztségviselők és a Szent György meg a Szent István Lovagrendek tagjai.
Msgr. Dr. Német László prédikációjában kitért az anyanyelv fontosságára és az összetartozás lelkületének megtartó erejére.
,,Ferenc pápa szavait idézve: igen, az evangéliumot anyanyelven közvetítik. Jómagam pedig szeretnék köszönetet mondani a sok édesanyának és nagymamának, akik továbbadják ezt gyermekeiknek, unokáiknak. A hit az élettel együtt halad, ezért az édesanyák és a nagymamák az első igehirdetők…”
Ft. Verebélyi Árpád címzetes prépost, a Szentkút kormányzója köszönetet mondott az egyházi méltóságoknak, a vendégeknek, a segítőknek, amiért ünnepélyesebbé tették a doroszlói Kisboldogasszony-napi búcsút. Mint fogalmazott, különleges hálával tartoznak a közreműködő kórusok, zenekarok tagjainak is.
A szentmise után Oltáriszentségi körmenet zajlott.
A szentkúti búcsú alkalom volt a Bácskai Hordozható Mária-szobrok Találkozójára.
Idén a gombosi Lengyel Loretta öltötte fel a Mária-lány viseletet. Mint mondta, immár tíz éve, hogy a hagyomány szerint a nagyobb egyházi ünnepek alkalmával felöltözik ebbe a viseletbe. Teszi mindezt az elődök tradíciója iránti tiszteletből és nagy örömmel is.
Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a doroszlói búcsúban a legfiatalabb zarándok pedig minden bizonnyal a három hetes csecsemő, Sinkovics Kitti volt, akit szülei Csantavérről hoztak el a kegyhelyre.
Az ünnepi liturgiák sora szeptember 8- án este szentmisével zárult, amelyet ft. Varga Jenő vezetett.
