Január 22-e a magyar kultúra napja. Jelentőségének 1989 óta adunk hangot, azóta ünnepeljük, emlékezve és emlékeztetve, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le, illetve jelölte meg dátummal a Himnusz kéziratát.
Kulturális szellemi és tárgyi értékeink, élményeink megélését ünnepeljük ekkor. Ha pedig emléknapról beszélünk, akkor megállapítható, hogy a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség magyar kultúra napja délvidéki központi ünnepségén mutatkoznak meg előttünk a legtranszparensebb módon azok az pályaívek, életművek, amelyek a (vajdasági) magyar kultúra szolgálatáért érdem szerinti és méltó elismerésekben, díjakban is részesülnek.
Ilyenkor mindig nagy gonddal öltöztetem ünneplőbe testem, lelkem. Azoknak a személyiségeknek adózunk tisztelettel ezen az alkalmon, akik nem feltétlenül a magas kultúrában, hanem a mindennapok „dolgos” szintjén, a közösségek tagjaiként tartanak, tartottak ki egy életen át kulturális értékeink-mértékeink mellett, tömbben, szórványban egyaránt. Sok esetben ezek a kovászemberek képeztek egységet, találták meg a közös pontokat, utakat, irányokat például a magas és a népi kultúra között. Egyik nagy erényük és üdvös szolgálatuk veleje-ereje, hogy mindenképpen és módon azt keresik, ami összeköt, és nem arra fókuszálnak, ami helyeket, embereket, ügyeket elválaszthat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
