Erős és élő közösségeink – egyáltalán a lehetőségek és feltételek – megteremtésében, a közösségek megmaradásának embert próbáló munkájában egyének, csoportok, társulások, intézmények vagy egész intézménnyel felérő személyek szolgálnak. Sokszor és legtöbbször erejükön felül, mérhetetlen alázattal, elhivatottsággal, mély és tántoríthatatlan hittel abban, hogy van még mindig keresni és kutatni való, s hogy a szülőföld marasztaló és egyben megtartó. Köz- és közösségi szolgálat ez, értékteremtés, csendes és dolgos munka, megszámlálhatatlan gondolatnak, a ragyogó álmok utáni vágynak, a hatni, az alkotni, a gyarapítani gondolatiságának, az effajta értékrendnek a tettre váltása. Élet- és értékszeretet, amelyben benne munkál az a remény is, hogy az mások számára is fontos.
A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség életműdíja, a Magyar Életfa díj, a példaértékű életpályák, pályaívek elismerésére alapított Plakett és a Kárpát-medence magyar közösségeiért vállalt és végzett hiteles őrző és teremtő munka elismeréséül létrehozott Aranyplakett arról a kötelességről és felelősségről beszél, hogy az ilyen, ezen életművek és életpályák mellett nem mehetünk el szótlanul. Arról kell, hogy szóljon, hogy az évtizedek küzdelmeit, tanítói munkáját, alkotói, művészi pályáját, a mindennapi tenni akarást és annak hitét méltóképp köszönjük meg, az előtt méltóképp tudjunk elismeréssel adózni. Hisz mindennapi hitükkel különlegesen sokat adtak mindnyájunknak. Őnélkülük közösségünk, értékrendünk és értékszeretetünk messze került volna, messze kerülne álmától, vágyaitól, erejétől – attól is, hogy emelt fővel előre láthassunk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →