Nyugágyon Csörivel
minap
a kerti nyugágyon
találtam magamat
hosszúra hintettem
az álmom
magamtól tettem
nem bánom
jövevény érkezett
csirkeszárnyon
gondolkodom hogy mi lehet
bámulom bambán az eget
pipipi pipipi szólok madárul
a semmiségben ajkam kitárul
furcsa jószág tötyögött kétlábon
barnás feketerigók nyomában
kinézetre bájos ám korántsem csinos
röhögnöm kell ez olyan Chaplinos
csőrét csutakolja mosdik gondtalan
tollászkodik fedetlen fővel boldogan
tán fontos neki a rendezett küllem
hetyke rímeket csiripel körülem
csőrgondozás végén (azt hittem álmodom)
bukdácsolva esetlenül kikötött a vállamon
turbékolt valamit majd majdnem repült
csibésen csörgött kelletlenül ölembe ült
a rendetlenség rendje lassan visszaállt
közben egy örvös galamb kesztyűbe dudált
incselkedik velem egy másik szárnyas őse
hangja mint két kavics összezörrenése
La
Szöveg és kép: Pusztai Lajos
