Húsz éves a Kuckó Gyermeksarok civil szervezet

Két évtizeddel ezelőtt jegyezték be hivatalosan Nyugat-Bácska első regionális jellegű civil szervezetét, amelynek a Kuckó Gyermeksarok nevet adták a doroszlói alapítók. Fiatal szülők, pedagógusok és elhivatott közösségi emberek nevéhez fűződik a civil szervezet léte, kezdeti tevékenysége, amely a közösségi igényekre figyelve hamar kiterjedt az egész térségre. Játszóházak, felnőttképzések, tájékoztatás, minden korosztálynak szóló közösségi események, gyerektáborok, kirándulások, tanulmányutak jellemzik a Kuckó húsz évét, amelyről Pelt Ilona alapítóval beszélgettünk.

Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre, a motivációra, amely elvezetett a Kuckó Gyermeksarok megalapításához?  

Úgy kezdődött, hogy fiatal doroszlói anyukák voltunk és azzal szembesültünk, hogy a gyerekeink, akik akkor 4-5 évesek lehettek, nem tudtak állami óvodába járni, mivel annyi gyerek volt a faluban, hogy kevés lett az óvodai férőhely. Ennek apropóján beszélgettünk, hogy létrehozhatnánk egy intézményt vagy szervezetet, nem is igazán tudtuk, mire van lehetőség. Mindenesetre államilag nem volt támogatott, hogy bölcsőde működjön a faluban, így jött az ötlet, hogy alapítsunk civil szervezetet, ennek érdekében összefogott tizenkét szülő. Voltak pedagógusok, akik szintén mellénk álltak, nagy hálával tartozom ezért például Varga Szabó Szilviának, hogy azóta is tartja a játszóházat, heti több alkalommal. Nem kevesebb, mint huszonöt gyerek jött és fontos, hogy voltak olyanok, akik vegyes házasságból érkeztek hozzánk, azzal a céllal, hogy a magyar nyelvet elsajátítsák. Igazán jó kis csapat  verbuválódott, hatékony vezetőség alakult ki akkor, de később is, amikor átadtam az elnöki posztot L. Móger Tímeának. Bekapcsolódtak a fiatal anyukák, a fiatal generációk tagjai. Ugyanígy hálával tartozunk Turkál Mariannának, aki a kreatív és a színjátszó csoportokat alakította meg és vezette, hosszú ideig.  

Ma már 25 és 30 évesek azok, akik az első ,,kuckósok” voltak. Ők is szívesen emlékeznek vissza, azokra az időkre, amikor ott kuporogtunk a doroszlói Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület öltözőjében, ahol kialakítottunk egy helységet a játszóházi célnak, Mókus Tünde gondnokságával.

Hogyan terjedt ki a tevékenység egész Nyugat-Bácskára?

Jöttek a különböző felkérések, megfogalmazódtak közösségi igények, hogy például tanulnának a gyerekek szerb nyelvet, a felnőttek a számítástechnikai ismeretek elsajátítását igényelték stb.  

Szerveztünk egy népes tábort a Doroszló-Szentkúton, ahol a Bácsból, Vajszkáról, Palánkáról érkező, magukat magyarnak valló, de a nyelvet nem beszélő családokból jött valamint az itteni magyar ajkú gyerekek ismerkedtek. Az itteni magyarok szerbül, a bácsiak pedig magyarul tanultak egymástól, játékosan.  

Továbbá nagy siker volt, hogy Nyugat-Bácskában is megszerveztük az Óvodás Színjátszó Találkozót. Mindez nagymértékben megmozdította a jövő generációk tagjait, az óvodapedagógusokat, a szülőket, egyszóval szinte a közösségek egészét, alapjait.

Ugyancsak a meghatározó eseménysorozatként említeném a Nagyjaink Nyomdokain elnevezésű tanulmányi kirándulást, amelyet a térség általános iskolás gyerekei számára szerveztünk, az oktatási intézményekkel és a pedagógusokkal együttműködve.   

Támogatóink között szerepel a Bethlen Gábor Alap, a Magyar Nemzeti Tanács, továbbá magánvállalkozók is több alkalommal segítették adományaikkal munkánkat.  

Továbbá jelentős áttörés volt 2016 januárjában a Nyugat-Bácska Portál megalapítása. Az internetes felülettel párhuzamosan a legnépszerűbb közösségi oldalon is jelen vagyunk. Mindennek köszönhetően a nyugat-bácskai magyar közösségek által szervezett események, eredmények pillanatok alatt, nemcsak régiós vagy vajdasági, hanem Kárpát-medencei, sőt világszintű figyelmet kaptak.  ,,Láthatóvá” váltak ezek a közösségek és tagjaik nagymértékben értékelték, hogy hallathatnak magukról, viszont látják magukat a helyi hírekben, a képeken.    

A programok köre szélesedett, más korosztályok és tevékenységek számára is segítséget nyújtott a Kuckó. Köreinkbe tartozik a Doroszlói Keresztény Magyar Nyugdíjas Egyesület, továbbá lehetőségeinkhez mérten támogatjuk a doroszlói Alvég Teke Klub sport-, illetve közösségi tevékenységeit is.  

n Az önszerveződésre való készség a térség közösségeinek, elődöktől örökölt sajátja és ha mindezt párosítjuk a jelenkori kihívásokkal, akkor nagyon is indokolt a minél gazdagabb tevékenységi kör valamint a generációk tagjai közötti híd megteremtésének szándéka.  

-Így van. Ha Doroszlót veszem tekintetbe, említést kell tennünk, arról az időszakról, amikor a Helyi közösség Tanácsának összetétele megváltozott és sok minden más, magyar jellegű esemény mellett a Nyári Napok szervezését is a civil szféra, azon belül is a Kuckó vette örökül, vitte tovább. Volt kerékpártúra, a Doroszló-Bike klubbal együttműködve, illetve más hasonló jellegű, művelődési, közösségi eseménysorozat is.

Mindent összevetve, kicsikkel kezdtünk foglalkozni, 3 évestől 5 éves korig, aztán kibővítettük a tevékenységet az alsós tagozatosokra, folytattuk a felnőttképzéssel, majd így átlépve a falu határát, átmentünk Bácsba, Bezdánba, ez utóbbi településen folyamatos  játszóházas foglalkozásokkal, Sipos Erzsébetnek és Ibisity Eberling Angélának  köszönhetően. Aztán ott voltunk Bácsgyulafalván is a szerb nyelv oktatással, de Zomborban a nyugat-bácskai óvodások Luca-napi találkozójával, majd a nemesmiliticsi, csonoplyai, regőcei, őrszállási kisgyerekeket bevonva a Mikulás-várással. Szinte felsorolhatatlan a sok program, amelyet a húsz év alatt megvalósítottunk. A Kuckóban mindenki megfér, ,,felmelegedhet”, és akár játszva, tanulva vagy (re)kreatívan, de megtalálja a helyét. Mindez nagyon fontos, mert a falvakban, a kis közösségekben talán az önszerveződés az a megtartó tényező, amelyre a jövőben is építeni lehet. Az elődöktől örökül kapott értékek továbbvitele, fejlesztése, alapvető szándék a nyugat-bácskaiakban.  Azt gondolom, hogy a szocializálódásunk, az önkéntesség, amely jellemzi az itt élő magyar közösségeket, egyedülálló. Magát Nyugat-Bácskát, mint fogalmat, illetve a régióban való gondolkodást akkor hoztuk be a köztudatba, amikor egy másik civil ernyőszervezettel, a Dunatájjal elkészítettük a térség fejlesztési tervét, elkezdtünk komolyan régióban gondolkodni. Át kellett lépni bizonyos korlátokat, amelyekkel akkoriban rendelkeztünk, így például, hogy kinek szebb a népviselete, vagy ki járja jobban a csárdást…? 2007-2008- ban már látszott a helyzet, hogy egyre kevesebb gyermek születik. Sőt, olyan kiélezett szituációban találtuk magunkat, hogy bizony az adott évben egy-egy gyerek jött világra bizonyos falvanként. Tudtuk, hogy ezekre a felnövő gyerekekre nem kis feladat hárul. Ők lesznek azok, akik felöltik a népviseletet, éltetik a kultúrát, a nyelvet stb. Mindez pedig úgy lehetséges, ha a településeinket meg tudjuk őrizni, az pedig csak összefogás által valósulhat meg, átlépve a korlátainkat, együttműködésben, a települések határain túl is. Azt gondolom, hogy mindez sikerült és így civilként a húsz év legnagyobb sikerének mondanám, hogy megértették, együtt vagyunk igazán erő, legyen az Kuckó vagy bármilyen más civil szerveződés, illetve művelődési egyesület (említhető itt az Ötösfogat és a Négyesfogat, amely rendezvénysorozatok csaknem 60 évesek), ezekben van az értéke ennek a régiónak. Olyan emberek élnek itt, akik becsülettel dolgoznak, akik felismerik a közösség igényeit, fontos számukra a saját településük és a másikat is tisztelik. Azt gondolom, ez a meghatározó ebben a tájban, az emberek ettől különlegesek itt és ezért jó velük, értük dolgoznihallottuk Pelt Ilonától.     

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.