Ecsém nevess!
(Vigalmi nóta)
Hajnalokban járnak felém az Ősök
Vidáman pengetnek, örömódát fújnak
Velem dalolnak, mint a régi regősök
Huncutul kérdeznek, arculcirógatnak:
-Mikor nevettél úgy szívből, vadul?
-Boroztál férfival, tettél szépet nőre?
-Mikor kuncogtál búsan, hangtalanul?
-Lágy könnyekben borultál asztalfőre?
-Ordítottál az égbe, jajongva, kérve?
-Éltél az életed legszebb nyarán?
-Fuldokoltál csendben Rejtő Jenővel?
-Gondolkodtál Karinthy fanyarán?
Tegnapelőtt este, vagy már éjfélen túl
Imrebátyám jött humor-mámorban
Nem szólt, megölelt, hogy csontom jajdult
Aztán Apámék érkeztek végtelen sorokban…
La
Szöveg és kép: Pusztai Lajos
