,,Példából tanulunk és példával tanítunk”

Klemm Valéria, a doroszlói Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója azok közé a tanár emberek közé tartozik, akik azt vallják, fontos a konstruktív következetesség, intézményvezetésben, tanításban egyaránt, továbbá a pedagógus a jó példával tanít és abból hajlandó tanulni is, mindemellett, hogy a tanár az iskolából kilépve is oktató marad, akár az által, hogy részt vállal a közösségi tevékenységekben. Bizonyára a fentiekben taglalt (m)értékek is hozzájárultak ahhoz, hogy az igazgatónő a Zombori Tanítók Egyesületének Legjobb tanító díjában részesült, a doroszlói általános iskola kollektívájának felterjesztése nyomán. Arról, hogyan érintette az elismerés, milyen irányelvek szerint él és dolgozik, illetve miként látja az általa vezetett intézmény helyzetét, az alábbiakban beszélgettünk:

Mit jelent az ön számára ez az elismerés?

-Meglepett, őszintén örültem neki. Valójában nem foglalkozom vele, hogy amit csinálok, az mások szemében jónak vagy kevésbé jónak minősül, teszem, amire tanítottak az egykori tanítóim. Gondolok itt, azokra is, akik itt ültek ebben az igazgatói székben, tíz, húsz, harminc, negyven, ötven évvel ezelőtt. Ők azok, akiktől ezt a fajta gondolkodás-, látásmódot, viselkedésformát tanultam. Ezt kell továbbadnom és ezt a törekvést most a közösség jónak ítélte meg. Ez számomra hatalmas elismerés. 

Felvetettem a felterjesztőknek, hogy miként van ez, hiszen én most nem tanárként, hanem igazgatóként tevékenykedem az intézményben. Erre az volt a válasz, hogy ebben a minőségemben most őket, a tanítókat, tanárokat tanítom, ,,vezetem” valami módon.

Meghatottak…Napokig gondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen mit is tettem, de rá kellett jönnöm, nincs semmi konkrétum, ami kiemelkedő teljesítménynek számítana…A doroszlói iskola kollektívája a felterjesztésben azzal indokolta a jelölést, hogy mindig jelen vagyok a számukra.

Tehát a mindennapi kiállásról, helytállásról van szó…Mindez egy intézmény fenntartása érdekében létfontosságú?

A légkör, a hangulat, a munkatempó hogy tudunk időben elvégezni feladatokat, bizonyos színvonalat megütve és mindez egy kis iskolában, hiszem, hogy közös, nagy teljesítmény. Örülök, hogy átvették a munkatempómat. Az iskola minden dolgozója érti és érzi, hogy a mi feladatunk az, hogy a gyerekeket neveljük is, a jövő(jüke)t építsük, miattuk vagyunk mi itt. 

Ez a díj egy visszajelzés arról, hogy ez a közös munka meghozza gyümölcsét.

Ezek szerint végső soron az igazgató adja/szabja meg egy intézmény dinamikáját…

-Az igazgató, mint ahogyan a tanító is, formálja a légkört, a munkatempót diktálja, az igazgatónak is vannak tervei, amit bizonyos ütemben megvalósít. Mindehhez pedig munkatársakra van szükség. Ahogy a tanárnak szüksége van a visszajelzésre a gyerekektől, úgy az igazgatónak is szüksége van visszacsatolásra a munkatársaitól. Legyenek azok a közvetlen munkatársai, gondolok itt jogászra, pedagógusra, vagyis a szakszolgálatra, de a többiek visszajelzésére is. Tehát nem az igazgató valósítja meg a terveket, hanem együttes munka zajlik. Az intézményvezető adja meg az irányvonalakat, de visszajelzések által a munkatársak is megadják felém a követendő irányt.

Mindez tehát folyamatos interakció. Tulajdonképpen, hogy zenei hasonlattal éljek, én fogom a karmesteri pálcát, viszont figyelnem kell arra, hogy a munkatársak mindezt mennyire érzik magukénak, hogyan fogadják. Ahogyan egy osztály képe a tanító tükrözése, úgy egy iskola képe az igazgató személy(iség)ét tükrözi vissza. 

Említette az önre nagy hatást gyakorló elődöket. Milyen szellemi örökséget vall magáének példájukból? 

Mindig szívesen gondolok vissza, úgy az elődeimre, mint a tanítóimra, a tanáraimra. Talán az első kifejezés, ami eszembe jut, az a következetesség. Hogy sokszor ellenszélben  dolgozva is kitartsunk a jó mellett, a jót tanítsuk. A jó az egy eléggé tág fogalom, sokféleképpen lehet értelmezni. A fogalom alatt értem az emberségességet, hogy a gyerekben, a munkatársban az embert lássam, hogy ne tegyek semmi olyat, amiről nem szeretném, ha velem tennék és hogy ezt ők maguk is így érezzék, így tegyék. A következetesség nem a didaktikus akaratérvényesítést jelenti számomra, hanem a jó mellett való folytonos kardoskodást.

Az én elődeim, a tanárok, gondolok itt például Szalai Jánosra, Hegybeli Ferencre, ők azok, akik igazgatók voltak és akik nagyon sokszor eszembe jutnak, hogyan is volt lelki erejük az iskolaépület felépítése, működésbe helyezése, létrehozása körül ennyit bábáskodni, a sok önkéntes munkát (mert abból lett felépítve ez az iskolaépület) megszervezni… Ők sosem adták fel. Ez is egyfajta inger, amit tőlük ,,kaptam”: sosem feladni, meghátrálni. 

Egy-egy vezető számára minden időben más jelent kihívást…

-Igen, abban az időben sem volt egyszerű, másfajta feladatoknak kellett megfelelni. Sokkal nagyobb volt a tanulók létszáma. Ők ott és akkor mással harcoltak, más problémáik voltak, nekik meg kellett szervezni az iskola működését, a tanítást, meg kellett értetni az akkori emberekkel, hogy miért kell tanulni. Ugyanezt csináljuk mi is, csak egészen más kontextusban és körülmények között.

Amikor problémám adódik és rájuk gondolok, hogy ők mindezt hogyan csinálnák, miként oldanák meg, akkor a figyelmet emelném ki. Mindig értő szemekkel figyelték az aktuális történéseket és azokhoz alkalmazkodva próbálták az iskola hírnevét öregbíteni. Gondolok itt éppen az 50 éves múltra visszatekintő Petőfi- Iskolák Találkozójának ötletére, amely ennek az intézménynek a szülötte. Amellett, hogy újítottak és mindig eleget tettek a minisztérium előírásainak, nem hagyták pangani, kallódni azt, ami doroszlói, tehát gondoskodtak a helyi értékekről. Sosem mondtak nemet egy munkaakcióra, Szüretbálra, a közösségi alkalmakra. Ez is olyan lecke számomra, amelyet a munkám során nem tudok és nem is akarok elfelejteni. 

Önnél ezt látom, nemcsak az iskolában van jelen, hanem részt vesz a település közösségi életében. Azáltal is tanít egy jó tanár, ha példát ad?

Igen, példából tanulunk és példával tanítunk. Az iskolában átadott tanári életpéldákat, viselkedést, csakúgy mint az otthonit, a szülőktől ellesettet, a gyerekek megérzik, felveszik. 

Visszagondolva, ötven év után is tudom, hogy melyek azok a különös pillanatok, amelyeket nem tudok elfelejteni, ezek a személyiségfejlődésem mérföldkövei is, megerősítések a kritikus pillanatokban.  

Egyébként pedig a tanárnak mindig tanárnak kell legyen, akkor is, amikor kilép az oktatási intézmény ajtaján. 

Sokan a tanárokat távolságtartó, megközelíthetetlen embernek tartják. Engem viszont ebből a szempontból sokszor megleptek az oktatóim, jött egy-két olyan gyakorlati reakció az irányukból, amely ráébresztett, hogy igen, fontos a tekintély, ugyanakkor az adott pillanatban való emberi nyitottság sokat tud segíteni, adni egy-egy helyzetben. Ilyenek voltak a fentiekben már említett tanárok, de ott van Gellér Zoltán tanító bácsi, aki például a zenei pályám mérföldköve. Ő valóban sokat biztatott az utam megtalálása során. Később, az  egyetemi évekből Dr. Sátai Pál nyelvész maradt meg az emlékezetemben, aki a kudarc inspiráló erejére ébresztett rá. Őszintén szólva nem tanárnak készültem, előbb etnomuzikológiát tanultam, de azon túl, hogy az élet is közbeszólt, az ő példájuk szintén  erősnek bizonyult. 

Hiába, a jó tanár mindig megtalálja a tanuló rejtett értékeit… 

Hogyan folyik jelenleg a munka az intézményükben,  miként fest a doroszlói Petőfi Sándor Általános Iskola jelene, jövője? 

Jelenleg 75 tanulója van az iskolának, szerb és magyar tagozaton zajlik oktatás. Hogyan látom a jövőt? Ismét az elődökhöz utalnék vissza, tehát voltak időszakok, gondolok itt a doroszlói iskolai életre a második világháborút követő időszakban, amikor szinte a semmiből kellett felépíteni mindezt a rendezett, egészet. Ahogy már említettem is, egykor más volt a megküzdések tárgya, de úgy érzem, nem hanyagolhatom el az iskola életét, bármilyen interakciók is vesznek körül bennünket. A megmaradás, a fenntartás, az ezért való folyamatos küzdelem is a célom.

Ami a beruházásokat, az építkezéseket, a karbantartásokat illeti, támogatási forrásokból sikerült a nyílászárókat cserélni, új ablakok kerültek még az iskola épülethez tartozó óvoda helységeire is. Igyekszünk gyerekközpontú intézmény lenni. Biztonságot, hasznos ismereteket és (az önálló gondolkodásra való) nevelést nyújtani a falakon belül hallottuk a Legjobb tanító díjában részesült Klemm Valériától. 

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.