Az úri város- Magyar Szó- Hétvége

Mária Terézia 1749-ben Zombort szabad királyi várossá nyilvánította. A privilégiumért 150 ezer aranyforintot fizetettek a kincstárnak. A határőrvárosból szabad királyi város lett, s elkezdett fejlődni az ipar és a kereskedelem is. Ám a város még messze volt a „városiasodástól”. Klobusiczky Ferencz kalocsai érsek, főispán 1758-ban nem éppen hízelgő véleményt mondott a városról annak kapcsán, hogy Zombor szorgalmazni kezdte, hogy megyeszékhely lehessen. „Köztudomású, hogy közelebb áll az elpusztuláshoz, mint a fölvirágzáshoz… Már most hogyan lakhatnék ott hosszabb időn át a főispán? Hogyan a törvényhatósági tagok és a birtokos osztály? Ha a vármegyei tisztviselőknek csekély fizetésükből ott kell élni, a hol se fa, se víz nincs, ki lesz az a jó bolond, aki saját kárával megyei szolgálatba fog lépni? Szóval: semmit se vonok le a városból, ha azt állítom, hogy benne a »királyi város« néven kívűl semmi sem királyi, s nemcsak a vidék városainak, de még minden középszerű kis helységnek is utána teszem.” – olvasható Muhi János Zombor története című monográfiájában.

Nagy küzdelmébe került Zombornak, míg 1802-ben Bács-Bodrog vármegye székvárosa lett. Tulajdonképpen innen számítható a város polgárosodása. A megyeszékhely megkövetelte a hivatalnokok Zomborba telepítését.

„Úri városnak is nevezték, hiszen a csend és nyugalom azilumában a megyeszékhely által kitermelt keménygalléros hivatalnokok siserehada nyüzsgött, a gőgös és rátarti főhivatalnokok képzettségüknek és műveltségüknek megfelelő környezetet igyekeztek teremteni maguknak, ám hamarosan nem a műveltség, hanem a pénz diktált, és a vagyonosodó polgárt nem a kultúra érdekelte legelőbb. Így lett csak negyven évre azután színháza a városnak, hogy Szabadkán már működött a teátrum, és ugyanígy megkésve létesült a zeneiskola is” – írja Herceg János Összegyűjtött esszék, tanulmányok című kötetében. „Az úri város viszont csak a város központját, a hivatalnokok és a megtollasodott polgárok lakhelyét jelölte, a lakosság nagyobb része a periférián, homogén szegénységben, de nemzeti-vallási szempontból elkülönülve élte a maga sajátosan zombori életét – teszi hozzá Fekete J. József Jellegtelenségükben jellegzetes zombori figurák, Herceg János szülővárosáról című esszéjében.„A megyei adminisztráció rengeteg tollnokot, hivatali tisztet, altisztet alkalmazott, akik voltaképpen köztisztviselők voltak, különösebb kulturális igények nélkül, igényeiket inkább a városban egyre szaporodó kereskedők szolgálták ki. Ám a paraszti életvitelre berendezkedett városban megszaporodtak az öltönyös, nyakkendős, kalapos emberek, velük együtt az adminisztrációt és intézményeket kiszolgáló épületek, a tehetős gazdára utaló lakóépületek. Ettől lett Zombor úri város, ami, valljuk be, inkább volt kispolgári, mint polgári jellegű”, szögezi le Fekete J. József Zombor, az úri város című, lapunkban megjelent cikkében.

Zombort ma is úgy emlegetjük, mint a legzöldebb várost. Szabad királyi várossá válását követően a város bírája, Markovics József befásította az országutakat, és a hazájából, Szlavóniából tarisznyában hozott magvakból csemetéket neveltetett és kialakították a 960 holdas Bukovac erdőt meg a 160 holdas Sikarát. Markovics József nevéhez fűződik az utcarendszer kialakítása és a Ferenc-csatorna kiépítésének erőteljes támogatása is. Ő azt szerette volna, ha a Ferenc-csatorna átszeli a várost, de Muhi János, Zombor monográfiájának szerzője szerint „A sok törpe lehúzta az óriást is. A városi tanácsban ülő szürke emberek sokasága többet nyomott a latban, mint az alkotó zseni lángeszű előrelátása.” A Ferenc-csatorna végül 3 kilométerre elkerülte a várost, de jelentősen befolyásolta az életét. A csatorna munkálatai Kiss József és Kiss Gábor tervei alapján 1793-ban kezdődtek, és öt év múlva, 1802-ben adták át rendeltetésének. A dunai hajózási útvonalat 227 kilométerrel rövidítette le ez a csatorna, és a Ferenc József-csatorna megépülésével összesen 150 000 hektár területet csapoltak le, vált termőfölddé. A Ferenc-csatornán 650 tonnás, a Ferenc József-csatornán csak 300 tonnás hajók közlekedhettek. Az éves forgalom 350 000 tonna körül volt. 

1805-ben kezdik el építeni a megyeházát és1808-ra el is készül Baurer József megyei építészmérnök tervei alapján. 1882-ben egy újabb épületszárnnyal bővítik és jelentősen átalakítják, ekkor nyeri el mai kinézetét a monumentális épület. Az átalakítás Pártos Gyula budapesti építész tervei alapján történt. Az épület környéke mocsaras, lápos terület volt. Muhi János szerint „a sár közepén emelkedő tornyos megyeháza olyannak tűnt, mint egy középkori elátkozott kastély”. 1886-ban parkot alakítanak ki, hogy szebbé tegyék a környezetet. Ez ösztönözte a városlakókat is, hogy nagyobb és szebb házakat építsenek. A ma is látható és Zombor múltjának jegyeit őrző épületek nagy része ebben az időszakban épült. A Megyeházán található az egykor volt Jugoszlávia legnagyobb olajfestménye, Eisenhut Ferenc Zentai csata című alkotása. A festő 1896-ban, a millennium évében adta el a városnak a képet 12 000 koronáért. Az 1696-os zentai csatában 500 zombori vett részt, ennek emlékére került a festmény Zombor legmonumentálisabb épületébe. A városvezetők célja az volt, hogy bebizonyítsák: a csodálatos Megyeháza szellemi termékkel ünnepel, cáfolván így azt a híresztelést, miszerint errefelé csak jó búza, kövér hízó és szép asszony terem.

1844-ben alakul meg a Magyar Olvasókör. Ez volt a legrégebbi zombori társadalmi egyesület, amely nagy szerepet játszik majd a magyarság azonosságtudatának ápolásában a kisebbségi sorsba kerülésekor. A Polgári Kaszinó Egylet 1867-ben alakult meg 133 taggal, azzal a céllal, hogy egyesületbe tömörítse a kereskedőket meg az iparosokat, érdekeiket képviselje és művelődésüket szolgálja. Támogatója minden további civil egyesület létrehozásának is. A Kaszinóegyleti Dalárda a legrégebbi dalegylet. 1872-ben alakult meg, 15 évvel ezután jött lére a Magyar Iparos Dalárda. 1873-ban a Jótékony Magyar Nőegylet alakul meg,1904-ben pedig a Római Katolikus Legényegylet.

Zombor megszenvedte az 1848/49-es szabadságharcot. Bukását követően „egymás után tartóztatták le azokat, akik valamilyen formában részesei voltak a magyar szabadságharcnak. Tehát a bosszú nem szerb, hanem osztrák részről következett be” – olvasható Muhi János monográfiájában. Ilyen körülmények között érkezett a hír, hogy Aradon kivégezték a város szülöttét, Schweidel József tábornokot.

A magyarok menekültek a városból, a szerbek pedig a szabadságharcban szerzett jutalmuk érdemeiként a szerb Vajdaság megvalósításán dolgoztak. A kezdeti időkben Vajdaságban katonai önkényuralom volt. A szerbek sem ezt várták. A Monrachia célja az volt, hogy egyik népfaj se kerüljön hatalomra. A hivatalos nyelv a német volt. Ebben az időben Szabadka után Zombor volt a koronatartomány második legnagyobb városa 22 930 lakosával. Ekkortájt szinte teljesen megállt a város fejlődése. Muhi János szerint szinte az egyetlen említésre méltó esemény, hogy beültették eperfákkal az országutak mentét, és ezzel megalapozták a selyemhernyó-tenyésztést a városban. Vajdaság 1861-ben oszlott fel. A város és a megye visszanyerte önkormányzatát, de végül is az 1867-es kiegyezés hozta meg az újabb fejlődést. „Az addig tétlenségre ítélt alkotói kedv nagy felbuzdulással tört fel.” Sorra alakultak a magyar egyesületek, épülni kezd a vasúti és közúti hálózat s ez fellendítette az ipart. A 19. század nyolcvanas éveiben a legnagyobb gondot az írástudatlanság jelentette. A hivatalnokvárosban csak a tisztviselők meg az iparosok ismerték a betűvetést, ezért népiskolákat alapítottak.1882-ben épült meg az állandó zombori színház, ugyanebben az évben megalakult az Iparegylet. Gazdag sajtója volt a városnak ezekben az években. A zombori Bácska (1878–1914) mellett még a következő újságok jelentek meg: Zombor és vidéke (1881–1901, 1905– 1918), Zombori Hírlap (1893–1897, 1907–1912), Bácsmegyei Független Hírlap (1903–1905), Bácsmegyei Függetlenség (1907–1915).

Az ipari fejlődés és a pazar épületek megszületése valamint a szellemi élet fellendülése javában zajlott, amikor 1887-ben hivatalba lépett Zombor legendás polgármestere, dr. Csihás Benő. Az intézkedései nyomán ültettek a poros utcák szegélyeire fákat, alakítottak ki parkokat, ligeteket, és neki köszönhetően kaphattak a polgárok olcsó facsemetéket, hogy fásítsák saját területeiket is. A poros városból parkvárost varázsolt a tüdőbeteg polgármester. A legenda szerint külön kis zsebkönyvben tartotta nyilván a többezer fa mindegyikét, figyelte a fákat, s ha észrevette, hogy valamelyik beteg, azonnal hívta a kertészeket. Nevéhez fűződik a felső kereskedelmi iskola felállítása a városban, a kerületi pénzügyi igazgatóság megszerzése, ami a város gazdasági vérkeringését serkentette, akárcsak az italmérési jog megváltása a pénzügyminisztériumtól. A szerbek és magyarok között ebben az időben zavartalan testvéri viszony volt.

1891-ben Spitzer Bernát szállítóvállalkozó forgalomba helyezte az első lovas-omnibuszokat. Több ártézi kutat is fúrnak, és ekkor kezdik meg az aszfaltozást is a városban. Díszpolgárrá avatják Kossuth Lajost és Jókai Mórt, és villanytelepet kezdenek építeni. 1896-tól már működik a tanítóképző a városban. A millenniumi ünnepségen világított először villanyvilágítás, de nem saját villanytelepük szolgáltatta a fényt, hanem egy kölcsönkért dinamó. Az elektromos közvilágítást csak 1905-től élvezhetik a zomboriak. A 19. század utolsó évében Zombornak 29 609 lakosa volt, ebből 9297 magyar, 2564 német, 11 962 szerb, 5770 bunyevác és 46 egyéb szláv nemzetiségű. A 19. század utolsó évében Gozsdu Elek és dr. Duchon János kezdeményezésére megalakul a Szabad Lyceum Egyesület, amely egészen a világháborúig maga köré gyűjti a város értelmiségét. Templomok épülnek, mozgalmat indítanak a múzeum és a kultúrpalota építése érdekében is. Zombor azon az úton halad, hogy a megye szellemi központja legyen. Hogy mégsem lett az, annak az első világháború vetett gátat. A lendületes fejlődés éveiben egyetlen dolgot nem sikerült a város vezetésének keresztül vinnie: hogy Zomborból ipari központot hozzanak létre.

1905. május 18-án Schweidel József zombori születésű aradi vértanúnak a Megyeháza előtt hatalmas szobrot állítanak. Ez volt az egész országban az első egészalakos, aradi vértanúnak állított szobor. 1906-ban megnyílt a Hungária gőzfürdő, egy évvel később pedig megtartották az első mozielőadást, majd 1908-ban Bikár Lyubomir és Bikár Koszta Edison színház néven megnyitották az első filmszínházat, két évvel korábban, mint ahogyan Szabadkán megalakult az első állandó mozi. Ebben az évben nyílt meg az első leányi polgári iskola is, majd a következő évben polgári fiúiskola is nyílik. 1910-ben megszervezik a szerbiai képzőművészek zombori tárlatát. A nagysikerű rendezvény táplálta azt a lendületet, amivel a város fejlődött. 1912-ben az országban elsőként egészalakos köztéri szobrot állítanak II. Rákóczi Ferencnek.

Zombor megyeszékhelyi státuszának megfelelőn 19 városi és tanyasi népiskolájában 66 tanító dolgozott, képző és szakiskolái közül az állami főgimnázium, a tanító képezde és leánylíceum, a kereskedelmi iskola, a középfokú gazdasági intézet valamint a leány és fiú polgári iskola működött.

Az első világháborút is megszenvedte a város. Fejlődése megtorpant, s az impériumváltással a magyarság kisebbségi sorsba került. Az új hatalom egy pezsgő élettel rendelkező, addig dinamikusan fejlődő várost kapott. A szerb csapatok 1918. november 13-i bevonulásával Zombor megszűnt megyeszékhely lenni.

Felhasznált források:

Muhi János: Zombor története, Kalangya kiadás, 1944, Zombor

Milan Stepanović: U tom Somboru, Grad u prizmi stoleća, Sombor, 2020

Zombor történetírói. Dunatáj, 1974. szept. 25., 37. sz. 6. p., utóbb: Zomborról szólva… in: Herceg János: Összegyűjtött esszék, tanulmányok III.

Fekete J. József : Jellegtelenségükben jellegzetes zombori figurák Herceg János szülővárosáról, http://www.forrasfolyoirat.hu/1512/fekete.pdf

Tari László: Zenta villamosítása, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 1995, Zenta

Magyar Liget,4. évfolyam, 15–16. Szám, 2003. 2–3, https://epa.oszk.hu/00100/00146/00015/nyari.html

Kalapis Zoltán: Százötvenéves sajtótörténetünk dátumai és fejezetei (1848-1998), http://adattar.vmmi.org/cikkek/4698/letunk_2002.1-2_05_kalapis_zoltan.pdf

 Trencsény Károly: Zombor. In: Borovszky Samu (szerk.): Bács-Bodrog vármegye I. Magyarország Vármegyéi és Városai. (http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0002/8.html)

Magyar Polgári Kaszinó honlapja,http://kaszino.org.rs/hatartalanul

Műemlékek,http://muemlekem.hu/hatareset/Varmegyehaza-Zombor-3019

Fekete J. József: A parkok városa, vagy város a parkban?, Magyar Szó, 2015, június 1.

Fekete J. József: Zombor, az úri város, Magyar Szó, 2014. február 23.

Kabók Erika, Magyar Szó- Hétvége

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.