Valkó felől fúj a szél
rossz év röppent fölöttem
lassan rezdült az idő
vártam mint élő tetem
néztem hogy a dudva mindent benő
langyos szél fújt a fákon
nem volt itthon a Haza
régi gyötrelmes álmom
hogy nem itt van apámék Otthona
először Bogáncs rezzent
szippantott a langy légből
az eb nem bírt magával
egy nagy birkózás lett az egészből
leporoltam régi tegnapokat
dicsfényem is fényeztem
arcom nem lett lőporos
homlokom fénylő maradt a létben
Valkó vára mindent lát
azt is ami sosem volt
hallotta a jaj dalát
suttogó ordításban válaszolt
már nem csámborgok innen
kutyám kertem jószomszéd
Valkóvár csonkja se billen
maradunk itthon állva a létben
La
Szöveg és kép: Pusztai Lajos
