Doroszló újratelepítésének évfordulója

A doroszlóiak ma ünneplik a falu újratelepítésének 269. évfordulóját. A hagyomány szerint az emlékkeresztnél zajlik megemlékező műsor, a jelenlegi vírushelyzetben azonban mindez elmarad. Helyette az idei védnöknek, a Kuckó Gyermeksarok elnökének, Móger Tímeának köszöntő szavaival emlékeznek meg a jeles évfordulóról:

Tisztelt emlékező Közösség!

Doroszló újratelepítésének 269. évfordulóját jegyezzük idén- még mindig óvatosan, vigyázva egymásra, a nagykeresztnél szokásos, ünnepi összejövetel személyességét nélkülözve.

Ennek ellenére több mindenen osztozhatunk és tettük azt egész éven át. Nagyon sok volt a veszteség, küzdelmesek a megváltozott körülményű mindennapok, mégis úgy érzem, sikerült megőrizni magunkban a közösségi jó szándékot, a tettvágyat. Eredmények születnek, szellemi találkozások valósulnak meg. Gondolok itt akár a Keresztény Magyar Nyugdíjas Egyesület meg az Önkéntes Tűzoltó Testület szüntelen segítő tevékenységére, a Disz Ifjúsági Szervezet jövőbemutató munkájára vagy a Móricz Zsigmond MME berkeibe tartozó hagyományápoló csoport folytonos törekvésére, amely arra irányul, hogy elődeinkről, nagyjainkról megemlékezzünk, hogy róluk ne feledkezzünk meg. Minden egyházi esemény pedig, ahogyan a mostani húsvét is lehetővé teszi, hogy megéljük azt a hitet, amelyet örökül hagytak nekünk, a felelősség, a magunk vállalását jelentő ,,könnyű kereszt” édes terhével együtt.

,,Menni kell. Jönni kell. Vinni kell. Hozni kell. Terheink valódiak. Valódiságunk többszörös teher”

Otthonunk stációi között járni azt jelenti, eggyé válunk az úttal, amin jövünk-megyünk, az utcákkal, amelyeken nap, mint nap megfordulunk. Ismerős fák és földek termésén követjük végig az évszakok váltakozását, magunk lét- fordulóin  keresztül éljük, testesítjük  meg a település sorsát. Ezért sem mindegy, miként cselekszünk. Kicsi a falu, kicsi a közösség, így még nagyobb lehet az egyén felelőssége, ám jó esetben több lehet a közös öröm és az áldás is. Feltéve, ha bátran átadjuk magunkat az életérzésnek: ,,doroszlainak” lenni. Akár itt élő polgárként, akár elszármazottként kötődünk a településhez, egész biztosan van arról fogalmunk, milyen érzés befordulni a kisközbe, leparkolni a répaplaccon, elsétálni a kanálisra, kimenni a Szentkúthoz…

Tisztelt Doroszlóiak!

A Kuckó Gyermeksarok bölcsője, székhelye is ez a falu. Generációk bontogatták szárnyaikat a kisoviban, de a mostani eseménytelenségben különösen jóleső visszaemlékezni akár az Óvodások Színjátszó Találkozóira, a nyári táborokra, az erdő- és vidékjáró túrákra, a Hazaváró Báránypaprikás Főzőversenyekre és sorolhatnánk. Talán mindannyiunk szívéből beszélek, ha azt kívánom, találkozzunk mielőbb ismét személyesen, egymás szemébe tekintve és a közösségi feladatainkkal szembenézve, felvállalva magunkat, egymást, a dolgainkat, olyannak, amilyennek szeretjük, olyannak, amilyenné azokat tesszük.

Engedjék meg, hogy gondolataimat a horgosi, frissen kitüntetett költő, Bata János soraival zárjam:

,,…Nincs semmi, csak megperzselt fű,

az udvarban egy diófa, és

emberek, egyre kevesebben, kiknek

minden szavát értem-

ők is hozzám tartoznak,

én is hozzájuk tartozom,

és ha innen elűztök…

Ha innen elűztök, még

gyökértelenebbül hánykódom

ebben a megbolydult világban,

nemcsak haza, de már

otthon nélkül is, mert

otthona csak egy van az

embernek, ahogy anyanyelve,

szülei és népe…”

Köszönöm, hogy elolvastak!

Móger Tímea, Kuckó Gyermeksarok- elnök

Komáromi- fotó

 

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.