(Képünkön: doroszlói asszonyok és lányok templomba menet- archív felvétel)
Pünkösd a Szentlélek eljövetelének, kiáradásának ünnepe. ,,Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” Áll a Károlyi- biblia Apostolok cselekedetei 2. fejezetben.
A húsvét után (7. vasárnapon és hétfőn) a pünkösd a katolikus egyház egyik legnagyobb ünnepe ma és a múltban is. A doroszlói Horváth Erzsébet például ezekkel a szavakkal emlékszik vissza a régi idők, a Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhelyen, a Szentkúton zajló pünkösdi zarándoklatokra:
– Én arra emlékszek, hogy a Szentkútra, ahogy mentünk ki- gyalog mentünk, mert persze péntőkben nem lehetett sem kocsira ülni, sem autóba, az nem is volt, de ha lett volna sem lehetett volna beleülni, azokban a kemény péntőkben. Azok a kis házak, amelyek egész a Szentkút felé, a Szentkút utcán vannak, pünkösdre azok mind gyönyörűen be voltak meszelve, és az út, amin jártunk, az téglás volt, az a tégla le volt ,,sikálva” és sárga földdel, a faltól úgy fél méterre el volt ,,húzva” a tégla. Vidékről is jöttek, a ,,Kisasszonytól” (Kisboldogasszony ünnepe) is nagyobb ünnep volt annak idején a pünkösd. Az öregektől hallottam róla, hogy még régebben viseletben, Mária- lobogókkal és zenével vonultak ki a Szentkúthoz ünnepelni.- mesélte Erzsi néni, aki viseletkészítő és a helyi hagyományok egyik legnagyobb ismerője, művelője. Munkái szemléltetik valamennyi, ünnepi és köznapi hagyományos doroszlói viseletet:
