Nobel (Odavissza kettőegy)- Pusztai Lajos verse

Nobel

(Odavissza kettőegy)

Kajakban, füvön, vízben, páston,

vébén, ebén,

aranyló olimpiákon

bőgtem, szipogtam én.

(Mert nem volt mind

arany, ami fénylett.)

 

Az egy főre fénylő aranyat

büszkeségben mérik, 

hogy miből és hányat

s vajon a célt elérik?

(Így helyeztem el magam

gyerekként a világban.)

 

Aztán jött, hogy nem csak erő,

az ész is fontos Mieink!

észbajnokságot nyerő

tudósunk kinyerte a vitamint

(Paprikából Szegeden

kifogott a Nobelen)

 

És Krausz, aki megmondta…, mit? 

hogy egy pillanat száz atomszekundum

vagyis felaprózta a parányit

ezzel vége a talánynak, punktum!

(Kicsinykedésben

vagyunk verhetetlen!)

 

Harminc vagy több évig!

Hölgy képes ilyenre, hit

elhivás, végig, végig

kutatni vakcinát, szurit!

(Megint Szeged ó

a kitartó Karikó!)

 

A fociról még pár szót:

nyernek, nyernek Botlábúink

lengetem a zászlót

két fejessel feledtetik búink!

(Évbe nyúló átok

ezt eddig miért nem tudtátok?)

Szöveg és kép:
La

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.