Ház vala, otthon vala
Ház volt, fekhely, levegő
Apám nem viselt kalapot
Anyám arcán nem volt redő
Kutyánk mindenre ugatott
(Mázli mellesleg
Kutya volt a javából
Az eboltás elől
Kifutott a világból!)
Szerelemből, vérből
Engem a Fenti nekik adott
Génektől, ízekből, őstől
Tanultam a napi vasárnapot
Meg pénteket, szombatot…
Apám kláberben felsőre kötött
Anyám olykor kacagott,
Misére szépen felöltözött
Pókunk most búsan sző
Fényszálakból múltat
Hálót, valót, temetőt
Magolom az eltanultat…
La
Szöveg és kép(ek) : Pusztai Lajos