Télűzés egykor és ma- Gazdag hagyományvilág jellemzi a farsanghoz kötődő szokásokat Nyugat-Bácskában- Magyar Szó- Hétvége

A farsangot, vagyis a vízkereszttől húshagyó kedd éjfélig terjedő időszakot Nyugat-Bácskában is a vidámság, a felszabadultság jellemzi a magyar közösségek körében. Az évnek ez a korai szakasza mindemellett a bálozás, a mulatságok általi szokásvilágon keresztül hidat képez a települések fiatal generációi és elődeik között. Határozottan kijelenthető ugyanis, hogy nemcsak a közép- illetve az idősebb korosztályhoz tartozók, hanem a fiatalok is hűek azokhoz a rítusokhoz, amelyek a téli időszak ünnepnapjait jellemzik. Részt vesznek például a doroszlói Mulatós bálban, valamint a Tűzoltóbálban, a gombosi Farsangi mulatságon, a bezdáni Vadászbálon, a kupuszinai Népviseletes bálban, a nemesmiliticsi Bogárbálban, valamint a zombori Valentin-napi bálban is. 

Minden a természetben, a régi, a nagy-nagy hótakaróval borított telekkel kezdődött. Elődeink általában január elején megejtették a disznóvágást, a népes, családi ünnepnek számító disznótort, a hétköznapokban ugyanakkor lelassult a munkamenet, megkezdődött a varróba, a fonóba, a citerába járás meg a hosszúra nyúló kártyapartik időszaka. Ünnepekkor, vasárnapokon táncba jártak. Ezek voltak a barátkozás, a közösségi társalgás, a párválasztó ismerkedés legfőbb alkalmai. Ezekről a békebeli időről tudósít Kovács Endre doroszlói néprajzkutató Bölcsőtől a koporsóig című, az emberi élet fordulóit taglaló, helyi gyűjtéseket tartalmazó kötete is.

 

Farsang farkán általában kláberverseny zajlik Doroszlón  (Archív fotó)

„Sok vót a gyerek abba az időbe oszt hát a falunak minden sarkába vót citera. Mink ere a főső faluvégre jártunk, a másikak meg a Szentkút felé. Újév délután kezdődött a citera oszt egész hamvazószerdáig mentünk. Bagó Gyuri bácsi vót a citerásunk. Akkó má persze azok az osztálytársak is ott vótak oszt ott tanútunk táncúni.”
„Öreganyám idejibe fonóba jártak, vitték magukka a rokkát és fonytak. Danútak hogy – A fonóba szól a nóta…”

„Hétköznap bandába jártunk, vittünk kézimunkát, varrást’. Nem sokra mentünk vele, mer eccé itt löktek meg, máskó ott szúrta meg a kezit egy lány. Akkó összekuszáták a pamukjainkat, evették a gyüszüt, meg ilyesmit csinátak a legények. De hát mink is azé mentünk oda, hogy velük lehessünk. Mikó ideért az este kilenc óra, akkó kiszémlétek bennünket oszt ekisértek haza…”

„Azelőtt négy kocsmába vót táncmulatság, mer sok fiatal vót: – A Nagy-kocsmába táncútak a gazdalányok, a Gamási-kocsmába a szegények, a Csárdába a külszegi szegények, a Hanák-kocsmába meg a német fiatalok táncútak. Ha valamellik kocsmábú átment valaki a másikba, akkó megverték, mer nem tűrték egymást a legények. A németek má jobban összefértek az én időmbe, mind a szegények meg a gazdák.”

„Az 1930-as évekbe vót a Csibili banda, Bogner banda, Mecker banda. Ezek plézenéve muzsikátak. Vót egy Kistamás banda is, akik tamburazenekarba muzsikátak a szegénylegényeknek. Ennyi zenekar vót azelőtt, most meg egy helen se muzsikának már. Most csak a Csernicsek banda van…”

„Mikó má hatodikba jártunk és ideért a farsang vagy a bucsu, akkó délután ementünk kocsmába. Akkó má szemlétek bennünket a két-három évve öregebb legények (…) No, de engémet a rokonyaim főkértek táncúni. Ezek mondták, né féjj még velem táncúsz. Akkó hát így én nagyon hama ekezdtem nagylánykonni, mer a rokonyok mindég hittak táncúnyi és akkó huzott a kocsma. Édesanyám is örűt, hogy kapós vagyok a kocsmába. Mikó má tejessen kijártam az iskolát, akkó este is jártam táncmulatságra.”

Doroszlón a hamvazószerdát megelőző három nap mindegyikén ilyen jellegű mulatság folyt, nagyszabású táncalkalmakat tartottak. Ezeken árultak például farsangi, főzött perecet, egyéb farsangi étek azonban nem volt jellemző, ahogyan a maszkabáli jelleg sem.
Mindezt a népszokást volt hivatott feléleszteni néhány évvel ezelőtt a Doroszló–Szentkút Európa-termében farsang utolsó napján a „farsang farkán” tartott „Doroszlai” kláber (kártyajáték) verseny és báli mulatság.

 

Népviseletes bál Kupuszinán (Archív fotó)

A másik hagyományőrző település, Kupuszina (Bácskertes) múltbéli farsangjairól Toldi István Mesefától, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökétől megtudtuk, vasárnaponként a Juhász-kocsmában gyülekeztek jelmezekbe öltözve, majd onnan utcai felvonulás zajlott, vagyis mentek uccava’, ahogy mondják ott ezeket a körmeneteket. Visszatérve a Juhászhoz, kihirdették a legjobb maszkok díjait is, az idősebbek pedig ugyancsak ott maradtak az esti táncra.

Nemesmilitics például nem hagyományőrző település, Hajnal Teréz azonban élénken emlékszik arra, hogy milyen tartalmas, látványos farsangokat éltek meg, még a disznótorral egybekötve is.

– Leginkább disznótorkor volt jellemző, hogy beöltözzenek. Valami kellett, hogy történjen a téli, kinti munkától felszabadító időszakban. A távolabbi rokonok, akik tudták, hogy például nálunk disznóvágás van, akkor beöltöztek rissz-rossz ruhákba, valamilyen maszkot raktak és jöttek „maszkába”. Zörögtek, eleinte, amikor kicsik voltunk, féltünk is tőlük. Kicsit viccelődtek, néztük, ki lehet, mi lehet…!? Kaptak egy kis kolbászt a tepsiben, kis húst, fánkot, amit lehetett. Az egyik unokatestvérem meg egy néni az utcából nagyon szerettek beöltözni farsangkor. Ők évekig beöltöztek, volt is bál, ahova mentünk, és ott ment a viccelődés: általában a férfiak nőnek, a nők férfiaknak öltöztek be. Mindenféle bolondságokat csináltak, ami szokás volt akkoriban. Az említett idős néni például beöltözött orvosnak, és sorban gyógyított mindenkit, mentek hozzá, fizettek neki, stb. Amikor megvolt a helyi tamburazenekar, akkor emlékszem, hogy temették is a farsangot, végig a szokásos szöveggel, és aztán jött a nagyböjti időszak… – mesélte Teréz, akihez hasonlóan a gombosi Kovács Mihálytól ugyancsak érdekes farsangi szokásról értesültünk.

– A farsangi három napok (farsang első három napja) idején mindig volt tánc, legalábbis vasárnap és hétfőn mindenképp. Kedden pedig nálunk az öreg legények, az agglegények húzták a tuskót. Ez egy kigúnyolás volt, hogy még mindig nem nősültek meg. Előre elkészítették a tuskót, ami akkora volt, hogy egy ember el tudja húzni, kötöttek rá kötelet és a táncteremben ott húzták maguk után. A lányos anyák három sorban körbe ültek a teremben és nevetgéltek a tuskóhúzókon. Hajnalig tartó táncmulatságok voltak, eszem-iszom, minden – emlékezett vissza Mihály.

Kupuszinán régóta tartanak jelmezbált az iskolás gyerekek körében, ahogyan Gomboson is, a helyi Önkéntes Tűzoltó Testület, vagy az általános iskola szervezésében. Zomborban, a Magyar Polgári Kaszinóban jelmezes táncház zajlik, Bezdánban a helyi civilek szervezésében fánksütés, kiszebábégetés keretében tartják meg a farsangi jelmezbált. Napjainkra már Doroszlón is bejáródott ennek hagyománya, a helyi DISz Ifjúsági Szervezet tartja meg évente a farsanghoz kapcsolódó rendezvényét. Ezek az alkalmak nagyon népszerűek, a gyerekek és a szülők egyaránt kreatívan vesznek részt bennük. Az állat- és mesefigurákat, valamint egyéb szerzeteket felvonultató jelmezversenyeken külön is díjazzák a legszebb, a legkreatívabb, valamint a közönségdíjas ötleteket, ugyanakkor minden gyerek kap ajándékot.

 

Bezdáni farsangi csoportkép (Archív fotó)

A gyermekprogram mellett idén ifjúsági rendezvény is lesz. A szervezet február 18-án a doroszlói Sport Büfével együtt szervez sörponggal egybekötött farsangi bulit. Ez kétségkívül újdonságot jelent majd ebben az időszakban. Újszerű kezdeményezés a zombori Valentin-napi bál is, hiszen ott már helyet kap a polgári jelleg is. Idén ott például a stílusáról is árulkodó nevű Retro Feeling zenekar szolgáltatja majd a zenét a vendégeknek. Több nyugat-bácskai bálban játszik mulatós zenét a doroszlói Twins Band, a Csernicsek testvérpár, Edvin és Ervin. Rajtuk kívül az Új Fiúk, a Csantavéri Ifik együttesek, továbbá a doroszlói kettős: Király Szilárd és Szitás Tamás is teret kaptak, illetve kapnak az idei báli szezonban. Az elmúlt évek során a farsangi időszakban nagyon népszerű volt a doroszlói Haverock Együttes és a kupuszinai Melody Együttes is.

A Csernicsek fivérek állítása szerint a hallgatóság, a mulatozók körében még mindig a nóták a legnépszerűbbek, ugyanakkor gyakran kapnak különleges, újszerű kéréseket is.

– Ezek a kérések szintén kedvesek számukra, mivel kihívást jelentenek nekünk. Ilyen volt a helyzet legutóbb a hetvenes évekbeli Du kannst nicht immer siebzehn sein című német slágerrel. Minden erőfeszítést megért, amikor felcsendült a doroszlói Mulatós bálban, sokan felismerték, sokakban emlékeket idézett és együtt énekelték az előadókkal – magyarázták.

A jelenkori báli étkek közé tartoznak a hagyományos helyi paprikások, a sültek, a vadas ételek, és ezeket a fogásokat általában desszert is követi. Ami az italt illeti, talán télen legjobban esik a minőségi házi bor, amelyből ezen a tájon sincs hiány. Az sem ritka azonban, hogy például Feketicsre (Bácsfeketehegyre) mennek nedűért a bál szervezői. Kétségtelen ugyanis, hogy jó, ha a farsang alatt alaposan kitombolja magát az ember, mert ezt az időszakot a szigorú böjt követi.

„Bütbe, mikó má tavaszodott, akkó kivittük az utcára a padot oszt ottan danútunk meg táncútunk is, de nem vót szabad nagyon hangosan, mer akkó lepotyog a sziva. Táncútunk, persze akkó a legények is odagyüttek oszt velük csirajoztunk. Legény hitt lánt, lány meg legént és cserétünk… Még iskolások vótunk addig csak este nyóc óráig, később má kilencig is, de ettű tovább nemigen maradtunk a bandába…” – olvashatjuk Kovács Endre Bölcsőtől a koporsóig című könyvében a régi idők böjtjéről. Saját gyűjtéseim során a megboldogult és drága emlékű Tancsik Zsuzsi néni pedig egyebek között a következőket mesélte a böjti étkezésről: „Nagyböjt első napján az edényeket fertőtlenítettük, kilúgoztuk a zsírtól. Szerdán és pénteken nem ettünk húst, pattogattak kukoricát, módosabb házaknál hal is került az asztalra, meg a sóban-vízben főzött vagy jobb esetben vajjal kevert rántással készített bab volt a gyakori étek, továbbá gyakran sós-paprikás kenyér űzte el egy időre az éhségünket.”

Illett tehát kiböjtölni húsvét ünnepét, ma viszont már egyre kevesebben tartják be étkezés szintjén a negyven vagy akár kevesebb napos böjtöt. Nagypénteken ugyanakkor általában még napjainkban is szigorúan megtartóztatják magukat a nyugat-bácskaiak. Idén február 21-ig van idő és alkalom megélni a farsangot, hamvazószerdával ugyanis új időszak kezdődik, amelynek során lehetőség lesz a testi-lelki megújulásra, megtisztulásra is.    

L. Móger Tímea, Magyar Szó-Hétvége

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.