A szakrális kisemlékek sorsa mindaddig biztos, amíg állíttatóik élnek s gondjukat viselik. Szerencsére több régi emlékünkön is megkönyörül az emlékezet vagy a becsületes tisztelettudás, és nem hagyják őket az idő martalékává lenni. Sajnos azonban ez nincs mindig így. A nyugat-bácskai vallási emlékeink közül jónéhány megsemmisült a vidéken lezajlott lakosságcsere folytán. De ott, ahol még élnek hitvalló és jószándékú emberek, talán mégsem hagyják, hogy örökségünk végérvényesen elpusztuljon. A Szenvedély és szolgálat című 2010-ben megjelent könyvben a következő olvasható egy romlásnak indult bezdáni kis emlékről Balla Ferenc és Balla István tollából: „A Bosnyák család 1913-ban fogadalomból az Új utca és a Zombori út kereszteződésénél szoborfülkét állíttatott a Szent Család tiszteletére. Az egyetlen bezdáni szoborfülke a következő feliratot viseli: – Isten dicsőségére a Szent Család tiszteletére fogadalomból emeltették ifj. Bosnyák János kőműves mester és szülei Bosnyák János és Major Erzsébet, 1913. – Még az emlékmű állításának évében elkészült annak alapítványi levele, amely szerint ifj. Bosnyák János 66 koronát adott a fenntartási alapítványba. A második világháború idején a szoborfülke nem szenvedett komolyabb károkat, de a fülkerész felújításra szorul. Az emlékmű gondozóiról nincs tudomásunk.”
A 109 éves szoborfülke épülete is már bomlani kezdett. Gazdátlan. Árva.
Dr. Silling István
