Együtt utazni jó- Az iskolabuszprogram fő célja, hogy a szórványban élő diákok is magyarul tanulhassanak-Magyar Szó

A Magyar Nemzeti tanács 2011-ben indított iskolabuszprogramja az első naptól kezdve Kúla község területén is működik, és mint Pozsár Csaba, a Petőfi Brigád Általános Iskola igazgatója fogalmazott, annak idején az iskola vezetősége házról házra járt, felkereste a vegyes házasságú családokat és mindent megtett azért, hogy a szülők megértsék a program működését, annak lényegét és értelmét.

– Iskolánkon kívül Kúla 50 kilométeres körzetében nincs magyar nyelvű oktatás. Ezért iskolánkba tíz évvel ezelőtt hét, jelenleg pedig már 20 diák ingázik napi szinten a községhez tartozó településekről, továbbá Verbászról. Egészen pontosan négy irányból érkeznek a diákok: Lipár felől, Szivácról, Veprődről és Verbászról, továbbá a Verbászhoz tartozó Kucoráról és Kiskérről. A diákok mellett az idei tanévben két óvodás is beutazik intézményünkbe. Fontos hangsúlyozni, hogy az előző generációk tagjai, akik a diákbusznak köszönhetően az itteni program keretében magyar nyelven tanultak, a középiskolát is magyarul fejezték be, sőt többen a felsőbb tanulmányokat is magyar nyelven folytatták, illetve folytatják.

Teljes mértékben megvalósult tehát az elképzelés, hogy óvodás kortól egészen az egyetemig anyanyelvükön, azaz magyarul tanulhassanak a szórványban élők is – magyarázta Pozsár Csaba. Kifejtette, a buszok a diákokat házról házra járva szedik össze, tanítás után pedig ugyanúgy a ház előtt teszik ki őket.

−A legfontosabb az, hogy a diákok időben ideérjenek, ugyanis a tanítás 7 óra 30 perkor kezdődik. A hazamenetelt is megoldottuk, mégpedig úgy, hogy a diákok az iskola napközijében bevárják egymást, és egyszerre indulnak haza. Az alsósoknak általában kevesebb órájuk van, és amíg várakoznak, a napköziben az ügyeletes tanítónő segítségével megoldják a házi feladatot. Így minden diák legkésőbb 13 óra tájban hazaér, ráadásul a házi feladata is kész. Mindent összegezve a diákok teljeskörű támogatást kapnak. Nem könnyű mindennap utazni, de idővel megszokják,  a program a gyakorlatban kiválóan működik, mindenki tud róla, és büszkék vagyunk, hogy egyre több szülő vállalja azt, hogy magyar osztályba íratja a gyermekét – fogalmazott az iskola igazgatója.

Az iskolabuszprogram működésével a Szakácsy Sándor Polgári Egyesület van megbízva, amelynek egyik alapító tagja, Kozma Lívia elmondta, Lipárról jelenleg három gyerek utazik a Petőfi Brigád Általános Iskolába, Veprődről négy és egy óvodás, Szivácról három tanuló és egy óvodás, míg Verbász irányából 10 gyerekkel érkezik és indul a kisbusz.

A veprődi vonalon ingázók. Balról jobbra: Huber Anikó utaskísérő, Cveig Alex, Pajor Valentina, az óvodás Papajcsik Ádám, Smih Dóra és Turza Szabolcs sofőr. (Paraczky László felvétele)
A veprődi vonalon ingázók. Balról jobbra: Huber Anikó utaskísérő, Cveig Alex, Pajor Valentina, az óvodás Papajcsik Ádám, Smih Dóra és Turza Szabolcs sofőr. (Paraczky László felvétele)

−A Kúlához tartozó településeken sehol nincs magyar nyelvű oktatás és magyar óvoda sem. Ennek több oka van, nagy az elvándorlás, kevesebb a gyerek stb. Egy évtizeddel ezelőtt a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezete és az iskola vezetősége sokat tett azért, hogy Kúlán megmaradjon a magyar nyelvű oktatás, és ezt a kezdeményezést támogatja a Magyar Nemzeti Tanács diákbuszprogramja. Így tudjuk biztosítani, hogy a környező kis falvakból ideszállítjuk a diákokat, és folyamatosan fenntartható a 10–12 fős magyar osztály. Amíg kevesebben voltak, a gyerekeket taxi hordta az iskolába, amire az eszközöket ugyancsak az MNT biztosította, később viszont emelkedett a gyerekek száma, és kisbuszra volt szükség. 2018-ban a program keretében a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően több új kisbusz érkezett Vajdaságba, amiből egy Kúlára került, és ez hatalmas segítséget jelent a naponta ingázóknak. Igaz, csak egy vonalon használjuk, mert közben növekedett a beutazó gyerekek száma, emellett utaskísérőt és sofőrt is biztosítottunk. Verbászról egy vállakozó hozza napi szinten a diákokat, aki az óvodásokat is szállítja, a teljes program működéséhez szükséges anyagiakat pedig pályázatok útján biztosítjuk – sorolta Lívia. Kiemelte, a legfontosabb az, hogy a szülők megértsék, hogy az anyanyelven történő tanulás sok lehetőséget hoz magával: az óvodás kortól a beiskolázási csomagon és a különböző támogatásokon át egészen a felsőoktatási ösztöndíj-támogatásig.

Tekintettel arra, hogy 11 óra után négy irányba indulnak a diákokat szállító járművek, a veprődi vonal mellett döntök. De még mielőtt elindulunk, a diákok egy-egy fotózás erejéig megállnak a kombi előtt. A Verbászra, Kucorára és Kiskérre utazókat saját kisbuszuk mellett sikerül lecsevégre kapni.

Huber Anikó utaskísérő segít a kiszállásnál (Paraczky László felvétele)
Huber Anikó utaskísérő segít a kiszállásnál (Paraczky László felvétele)

− Szeptembertől kísérem a diákokat, reggel ide, délben pedig vissza. Eleinte Szivácra is mentünk, felvettük az ottani diákot, majd Veprődre és onnan Kúlára. Reggelenként hat órakor indultunk, hogy ideérjünk a tanítás kezdetére. Az ovisok is velünk jönnek, mert az óvoda és az iskola egy épületben van, csak külön bejáraton – magyarázta Huber Anikó, a veprődi csoport kísérője. A kérdésre, hogy mi egy utaskísérő feladata, elmondta, hogy tulajdonképpen csak az ovisok miatt megy a kombival, hiszen ők koruknál fogva sokkal nagyobb odafigyelést igényelnek. Segíteni kell a ki- és beszállásnál, be kell nekik csatolni a biztonsági övet, kötelező a fertőtlenítés és az arcmaszk. Sőt, az óvodások esetében kötelező megvárni, hogy kijöjjön értük valaki az utcára, addig nem engedi el a kezüket.

A Kúla−Veprőd vonalon sofőrként Turza Szabolcs dolgozik. Miközben Anikó besegíti a gyerekeket a kisbuszba, Szabolcs elmondja, hogy mindennap kétszer megteszi a Veprőd felé vezető utat:

− Jöhet zápor, szél, köd, a mi feladatunk az, hogy a gyerekek épségben odaérjenek az oviba és az iskolába, és ugyanúgy haza. Az útvonal nem mondható egyszerűnek, hiszen a Bácskeresztúr−Veprőd közötti szakaszon túl keskeny az aszfalt és csaknem teljesen tönkrement. Az út inkább egysávosnak minősíthető, hiszen amikor szembe jön valaki, akkor csak az út szélén lévő kátyúk kerülgetésével lehet előre haladni. Ennek ellenére odafigyelünk, hogy kényelmesen utazzanak a gyerekek, és a kísérővel folyamatosan törekszünk arra, hogy az oda- és a visszaút is vidám hangulatban teljen. A gyerekek tele vannak energiával, tréfás-mókás jókedvüket semmi sem ronthatja el. A munka egyébként egyáltalán nem megterhelő, a gyerekek kacagása minden alkalommal felvidít, és ez a legfontosabb – fogalmazott Szabolcs.

Közben beérünk Veprődre, megállunk az első „állomáson“, ahol Juhász Heléna nagymama átjön az úton:

− Ádám unokámat vártam, aki a kúlai óvodából érkezik. Szabadkai nagyszülőként teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a szórványban élő gyerekek sokkal nehezebb helyzetben vannak, és nagyon hálásak vagyunk, hogy megoldották a gyermekek utazását. Köszönet érte mindenkinek!

Smih Izabella szülő az utcasarkon várta a kisbuszt. Kérésünkre elmondta, hogy férjével a kezdetektől fogva támogatták a magyar nyelven történő továbbtanulási lehetőséget:

− Fontos számunkra, hogy megszervezték a diákok utazását, és örülünk a lehetőségnek. Mi a férjemmel negyedik osztályig tanultunk magyar nyelven, utána váltottunk szerb tagozatra, és nagyon nehéz volt. Sajnos, itt a faluban nincs lehetőség anyanyelven tovább tanulni, és hálásak vagyunk, hogy ez a lehetőség megvalósult.

Smih Dóra, aki lassan befejezi a negyedik osztályt, elmondta, szeret olvasni, írni, beszélgetni magyarul:

− Nem túl nehéz az iskola, mindent szeretek tanulni, csak az a nehéz, hogy reggel hat órakor fel kell kelni, öltözni, készülni, hogy mire ideér a busz, kint legyek az utcán. Viszont nagyon jó így együtt utazni.

Smih Dóra és anyukája, Izabella (Paraczky László felvtele)
Smih Dóra és anyukája, Izabella (Paraczky László felvtele)

Cveig Alex harmadikos diákot ugyancsak a nagymama várta a kapuban. Alex elmondta, hogy nővére az ötödik osztályba jár:

− Mind a ketten utazunk, de Melisa ma nem jött iskolába. Óvodás korom óta utazok Kúlára, mindennap, és már megszoktam – mondta. A családi házra mutatva nevetve megjegyezte: − Látja, még gyalogolni sem kell,  hiszen itt lakunk.

Bógáncs Andrijašević Lívia, a Vajdasági Magyar Szövetség verbászi helyi szervezetének elnöke annak idején jelentősen hozzájárult, hogy Verbász község területéről a magyar nyelven tanulni akaró diákok Kúlára utazhassanak, ugyanis Verbászon már régóta nincs magyar tagozat. Lapunknak elmondta, a járvány előtt külön utaztak az ovisok és az iskolások, idén pedig együtt, és így összesen tízen vannak:

− Egy kisfiú Kiskérről utazik, két diák Kucoráról a többiek pedig Verbászról. A kisbusz minden diákért házhoz megy, visszautazáskor ugyancsak mindenkit a ház előtt tesz ki. Szerintem a közös utazás közelebb hozza a diákokat egymáshoz, hiszen többet együtt vannak, közben pedig magyarul kommunikálnak, ami ugyancsak nagy pozitívum az egészben. Másrészt a diákbusz a szülőknek is fontos, hiszen tudják, hogy a gyerek biztonságban van. Hangsúlyozni kell, hogy az ovisoknak van külön kísérőjük, aki bekíséri őket az óvoda épületébe, segít nekik levetni a kabátot, felhúzni a pacsnit, az ovi után pedig segít az öltözködésben. Amikor a ház elé érnek, a kísérő kötelezően bevárja, hogy a szülő vagy a nagyszülő kijöjjön a gyerekért, addig nem engedi el a kezét – fogalmazott Lívia.

Paraczky László, Magyar Szó

 

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.