Mindennapi emberi tapasztalatunk, hogy az élet jó és rossz dolgai, a szerencsénk, avagy szerencsétlenségünk kialakításához, bizony saját emberi tényezőink is nagyban hozzájárulnak. Egészségünk romlása, nem csak a kor előre haladtának köszönhető, családi vitáink, sok apró oda nem figyelés következménye. De ugyanígy, vagy talán még inkább igaz ez a pozitív, jó dolgok tekintetében. Sokat, olykor rengeteget kell tenni annak érdekében, hogy értéket teremthessünk.
A sok tennivaló elfeledteti velünk azokat az apró szépségeket, örömöket, amik megfűszerezhetik, élvezhetővé tehetnék a mindennapokat. Már túlságosan megszoktuk azt, hogy ami elromlott, azt ki kell dobni. És sajnos, ez alól már az emberi élet sem kivétel.
Valahol ebbe az önemésztődésbe lép bele Krisztus. Az élet értelmét kereső, de azt meg nemtaláló emberért jön el, hogy elé élje azt az életet, mely örök bizonyítéka lesz a minden kor emberének, hogy az élet szent, a küzdelem értéket teremt.
De megértheti-e Krisztus áldozatát a pusztán evilági gondolkodású ember? Találhat- e igazi boldogságot ezen a földön a materialista emberi eszme? Tudhat-e emberként élni az, akit pusztán ösztönei irányítanak? Azt hiszem, ezért jött létre a Húsvét alternatívájaként a „nyuszi ünnepe”, mert a pusztán földies gondolkodású ember nem tud, nem is akar mit kezdeni Húsvéttal. Nem akarja elfogadni, hogy az ember több az ösztön igényeinél, hogy emberi létezésünk nem csak a testi valóságunk, hanem a test és lélek egysége, és mindkettő egyformán fontos és nélkülözhetetlen. És Krisztus a test és lélek egységében élő embert akarja megváltani, megerősíteni. Kínszenvedése és halála rámutat arra, hogy az embert Isten sokkal többre tartja, mint amennyire mi gondoljuk, mert értünk vállalta szenvedést, a halált is. „Krisztus értünk szenvedett, nekünk példát hagyva, hogy kövessük őt” (1Pét 2, 21) mert a keresztény gondolkodásunk alapja, – amit a tudomány Newtoni törvénye úgy fogalmaz, hogy „az energia nem vész el csak átalakul” -hogy egyetlen emberi jó vagy rossz cselekedet sem vész el, egyetlen emberi tiszta küzdelem sem értelmetlen, mert Krisztus föltámadása egy ,,új” életet, egy örökkévalóságot nyitott meg a test és lélek egységében élő embernek.
A Húsvét ezt a lelki embert akarja megerősíteni, szentségeivel táplálni, hogy legyen erőnk a test gyöngeségeit cipelni, az élet kihívásaival nap, mint nap megküzdeni, de úgy, hogy nem roskadunk bele a földi kudarcainkba, mert igazi otthonunk, a föltámadt Krisztus dicsőségében van, a mennyben. Ezt az apostol így fogalmazza meg: „Keressétek ezért azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Atya jobbján” (Kol 3,1-2)
A Szentírás húsvéti elbeszélése arról szól, hogy az asszonyok futva vitték a jó hírt, a bezárt ajtó mögött szomorkodó tanítványoknak: feltámadt az Úr! Ma ez a kép jobban igaz ránk, mint máskor. Zárt ajtók mögött szomorkodó öregeknek, kijárási tilalommal bezárt gyermekeknek, karanténba kényszerült családoknak ma újra szól a húsvéti üzenet: Békesség veletek! Ne féljetek! Feltámadott! Mert a Húsvét a lélekben kezdődik, és Isten szemüvegén keresztül néz a világ dolgaira. Akkor, amikor egymásnak Boldog Húsvétot kívánunk, akkor ezt a lelket és testet felemelő kegyelmet, a nehézségeken és problémákon diadalmaskodó emberi életet kívánjuk egymásnak, ami Krisztus feltámadt kezébe kapaszkodik.
A Húsvét azért a legnagyobb keresztény ünnepünk, mert nem csak hozzáad valamit az ember szemléletmódjához, hanem alapjaiban újraértelmezi azt. A húsvéti örömhír tudatában, nem lehetünk ugyanazok, mint akik voltunk, hanem megújult teremtményekké kell lennünk Krisztus által. És hiszem azt, hogy a világ átalakulásának, éppen Húsvét az alapja.
Ft. Verebélyi Árpád
c. prépost, kegyhelyigazgató
Verebélyi atya üzenete által KÍVÁNUNK OLVASÓINKNAK, EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNEREINKNEK, TÁMOGATÓINKNAK ÁLDOTT ÜNNEPET!
