„Cudarul bele tudtam élni magam mindenbe”- Klenanc József gombosi művelődés- és közösségszervező-Magyar Szó

Klenanc József gombosi művelődés- és közösségszervező a magyar kultúra napjának délvidéki központi ünnepségén a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Plakett díjában részesült. Közkedvelt becenevén, a gombosi, a nyugat-bácskai magyar közösség(ek) Öcsi bácsijának életútját végigkísérik a különböző helyi civil szervezeteknél, egyesületeknél eltöltött tartalmas évek. A mindig dinamikus, lelkes, másokat is ösztönző és áldozatos közember már gyerekkorában megismerkedett a gombosi hagyományokkal, néptánccal, népviselettel.

Gimnáziumi évei alatt csatlakozott a helyi színjátszó csoporthoz, majd rendezett, jeleneteket, összekötő szövegeket írt, és a nagy szívügye, a több mint fél évszázados Négyesfogat (Doroszló, Gombos Kupuszina, Szilágyi közös művelődési rendezvénye) életben tartása fűződik a nevéhez, továbbá a Gombosról indult Gyöngyösbokréta néptáncmozgalom, a helyi néptánccsoport hagyományainak megélése, különböző jubileumok megünneplése, a Tamaskó József-emlékmű, a tájház felújítása, az első Nyugat-Bácskában felállított (mikóújfalusiak által adományozott) gombosi székely kapu létrejöttéért is sokat tett személy szerint is, de elsősorban csapatmunkában. Klenanc József elmondása szerint az eredményes, különösen hasznos közösségi tevékenység egyik titka az lehet, hogy rátaláljunk azokra az emberekre, akikkel együtt, közösen, a csapatszellemet működtetve hozhatunk létre valami maradandót, emlékezeteset, szeretett és féltett közösségünk számára. Öcsi bácsit a gombosi magyar közösség tagjai, csapattársai, bajtársai elismerik, értékelik. A Plakett díjra a helyi Arany János Művelődési Egyesület vezetősége terjesztette fel. Arról, hogy számára mit jelent ez az elismerés, a következőket mondta:

– Vegyes érzéseket keltett bennem a díjazásom ténye, elsősorban nagyon meglepett. Egyáltalán nem számítottam ilyesmire. Sohasem ilyen dimenziókban gondolkodtam az életem során. Mindig a körülöttem élőkből táplálkoztam, a közösségből merítettem erőt, úgymond együtt lélegeztem a közösséggel. Figyeltem, hogyan reagálnak arra, amit kitalálok, csinálok, hogy tetszik- e nekik…? Aztán a körülöttem lévő dolgok, amik maradandóvá váltak, akár egy rendezvény, amelyről évekig beszélnek, akár ha nézem a művelődési otthon épületének homlokzatát, és tekintetbe veszem az egyéb megvalósított eseményeket, akkor rájövök, engem mindig is ez a fajta teremtő cselekvés éltetett. Továbbá úgy éreztem, teszem azt, amit nekem tennem kell, ezt az igyekezetet hagyták rám a szüleim is. Azonkívül szerencsésnek tartom magam, hogy olyan emberekkel tevékenykedtem, olyan emberek között élhettem, élhetek, akik egyszerű emberek, de aztán az idő megmutatta, nagyokat álmodtak és cselekedtek, nagy dolgokat hoztak létre a környezetünkben. Ilyen például Dobsa András bácsi, aki a Gyöngyösbokréta egyik megálmodója, a csoportjában táncoltam. Továbbá ismertem a Rumi Pista bácsit, aki évekig vezette a Gyöngyösbokréta tánccsoportot, a Papp Feri bácsi, a Hecskó tanító bácsi, akik tulajdonképpen újraélesztették a Gyöngyösbokrétát, hogy aztán vajdasági szintre jusson. Ők, a nagy elődök voltak, akik szikrát adtak a Négyesfogat kezdeményezésnek, amely immár több mint fél évszázadot megért. Elmondhatom magamról, ezeket az embereket ismertem, ezektől az emberektől tanulhattam, és velük együtt is tudtam dolgozni. Mindig is úgy éreztem, hogy nekik, az elődöknek felelősséggel tartozom.

Nem vagyok templomjáró ember, de keresztény katolikus szellemben neveltek, ennek nyomán van egy szokásom, nevezetesen, hogy felnézek az égre, és úgy érzem, a csillagok között ott vannak mindazok az emberek, a szeretteim, szüleim, akikkel szép időket töltöttem el, és kérnek tőlem, számon kérik mindazt, amiről azt érzem, rám hagyták. Ilyen mértékű felelősségtudat birtokában az ember kényszert érez arra, hogy tegyen valamit, és jönnek sorjában az ötletek, amelyek megvalósításához egyszerűen nekiállunk, létrehozzuk. Ezért mondom, hogy meglepett a díj, mert én ilyen megközelítésben végeztem a munkám. Elegendő volt számomra, ha láthattam, hogy az emberek elégedettek, hogy szép és jó nekik, akkor jól éreztem magam én is. A VMMSZ Plakett díja pedig valóban olyan elismerés, amely kifut szerény környezetemből. Nagy hálával tartozom a díjra fölterjesztőknek is, a csapatnak, hiszen a közösségszervezés nem olyan tevékenység, amelyet az ember kitalál, és egyedül valósít meg. Ez bizony csapatmunka. Nem utolsósorban a családomnak is nagy köszönettel tartozom, hiszen tudjuk, az ilyenfajta tevékenység a családi megértés, támogatás nélkül hosszú távon nem tartható. Szerencsém van velük, mert megértettek engem, látták rajtam, hogy élvezettel csinálom, cudarul bele tudom élni magam mindenbe, egy-egy egyszerű előadás most is felvillanyoz. Meglátom a képességet a színpadon álló gyerekben, a benne rejlő tehetséget, kiaknázható potenciált, és már forog is az agyam, mit és hogyan lehetne csinálni, milyen módon lehetne kihozni belőle még többet, a legtöbbet. Ez nyilván a pedagógusi vénámból is ered, amelyet örököltem az édesanyámtól, aki óvónőként és néptáncoktatóként annak idején harmincnégy generációt kivezetett a gombosi óvodábólmondta.

A fentiekben említett „csapat” által megfogalmazott felterjesztésben olvasható egyebek mellett az is, hogy Klenanc József a 90-es évektől volt az Arany János Magyar Művelődési Egyesület elnöke, alelnöke, titkára és több ízben vezetőségi tagja is. A háború utáni nehéz időszakban szintén egyben tartotta az egyesületet, illetve a közösségi szellemet. A gombosi helyi közösség tanácsának tagjaként, 2014–2018 között titkáraként is számos fejlesztés előmozdításáért síkra szállt, sokszor áldatlan körülmények között, akár a negatív hozzáállás ellenszelében is. Eredményekről, nehézségekről, célokról, tanulságokról a következőképpen nyilatkozott:

Minden egyes sikeres fellépés, szervezés olyan dolog, amelyre magamban büszkén gondolok, mert az én munkám is benne van. 2005-ben vagy 2006-ban a Gyöngyösbokréta néptánccsoport Budapesten vendégszerepelt, és végigmasíroztak népviseletben a Lánchídon, felemelő érzés volt. A Gombosi Búcsúi Napok, az L. Gyöngyösbokréta, amelynek Gombos volt a házigazdája. Mindez maradandó élményként él az emberekben. Nagyon szívesen gondolok vissza az ilyen évfordulókra, számtalan ilyen jellegű örömteli emléket hordozok a szívemben. Egy időben kérdezték is, mi a tevékenységem a magyar művelődési egyesület vezetőségén belül, erre én viccesen azt válaszoltam: én vagyok a porondmester. Minden adott volt, több tevékenység is közel állt hozzám, és a cél érdekében szívesen csináltam. Egy dologra rájöttem, közösséget építeni csakis úgy lehet, hogyha az ember élen jár, példát mutat a tevékenységekben, benne van a folyamatokban. A legnagyobb nehézségeket mindig az jelentette, amikor érzékelhetően elkezdett fogyatkozni a közösség lélekszáma. Akkor el-elfogta a pánik az embert: kivel is tovább…?! Ezeken a buktatókon aztán átlendül az ember, és megpróbálja a legtöbbet kihozni az adott szituációból. Anyagilag sosem állt túl jól az egyesület, de mindig valahogy rátaláltunk a pályázati és egyéb forrásokra, amelyekből megvalósítottuk a terveket. Amit rettentően sajnálok, hogy a valamikori három gombosi fúvószenekar közül egyet sem tudtunk megtartani mára. Mindenesetre az is nagy eredmény, hogy megfogyatkozva bár, de folyamatos működésben van a Gyöngyösbokréta néptánccsoport – mondta, majd a jövőt illetően így fogalmazott:

– Célok, tanulságok…? A mostani és mindenkori gombosi magyar közösség számára nagy üzenet lehet, hogy becsüljük meg egymást, ne forduljunk el egymástól, mert a jót, a segítséget csakis magunktól és a környezetünktől várhatjuk, egymásból merítkezhetünk. Amit csak megtehetünk mi magunk, azt ne másoktól várjuk el. Összetartás, egymás megbecsülése… Talán ezek lehetnek azok a jellemzők, amelyek által életképes maradhat egy közösség. A jövőbeni célok között szerepel, hogy két év múlva a Négyesfogat házigazdái leszünk, arra készülünk nagyon. Továbbá folyamatban van, ősszel realizálódik egy népművészeti kézimunka-kiállításon való részvétel a Svájcban élő magyarok közösségének meghívására, a másik dolog egy IPA-projekt, gasztronómiai bemutató program, Kórógy, Gombos és Baja együttműködésében. A közeljövőben a működés, a túlélés is nagy feladat. A körülmények buktatóit nem mindig kerülhetjük el, de ha folyamatosan tevékenyek vagyunk, akkor átlendülhetünk ezeken. Tapasztalatból mondhatom, a közösségszervezés olyan tevékenység, amelyről nem érdemes sokat beszélni, egyszerűen csak hozzá kell fogni, csinálni kell! fogalmazott Klenanc József.

L. Móger Tímea- Magyar Szó- Üveggolyó

Kategória: Egyéb | A közvetlen link.