A doroszlói Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület szeptember 23- án tartotta a Hagyományos Szüretbál nevű rendezvényét, amely mára része a Nemzeti Értéktárnak.
A program fogatos, táncos, zenés körmenettel kezdődött, az egyesület néptánccsoportjainak és Fúvós Zenekarának közreműködésével. A legidősebb táncospárok közül kikerülő ,,bíró és ,,bírólány”, jelen esetben Mókus Flórián és Varga Gitta háza előtt tartottak megállót. Táncoltak, továbbá a háziak, a szomszédok segítségével süteményekkel és itókákkal kínálták a részvevőket és a nézőket. A látványos utcai körmenet doroszlói, bácsgyulafalvi és sztapári fogathajtóknak köszönhetően valósult meg.
A szüretbáli műsoron vendégként köszöntötték Doroszló felvidéki testvértelepülése, Zsigárd, továbbá szlavóniai barátaik, Haraszti küldöttségét, a helyi közösség képviselőit, ft. Verebélyi Árpád főesperest, a falu plébánosát, Gellér Veronikát, a néptánccsoport egykori vezetőjét, Diósi Jánost, a Móricz Zsigmond MME egykori elnökét, az egyesület támogatóit: Bártol Bélát és Lenkét, továbbá Pelt Ilonát.
A műsorvezető, L.Móger Tímea felvezetőjében elmondta, az egyesület megalakulásával egy idős, vagy akár az azt megelőző, sok évtizedes hagyományok kötelezik a doroszlói magyar közösséget az emlékezésre. Arra, hogy ne csak a távoli múltba tekintsen vissza, hanem értékelje és díjazza a közelebbi múlt tetteit, kiállását is.
Nem több mint húsz évvel ezelőtt, a polgárháborús időkben az egyesület egy maroknyi bátor csapata felkerekedett, hogy az identitás romjai közül újrateremtse, alakítsa a doroszlói magyar néptánccsoportot, a hagyományok, a népi szokásvilág legmarkánsabb (lét) elemét. Nem mindennapi bátorsággal cselekedtek. Kiállásuk a jelenben is példaértékű. Félelmes idők voltak, vannak és minden bizonnyal lesznek is. Aminek a léte ma természetes, egyik pillanatról a másikra kérdésessé válhat. Ami viszont megmarad és senki nem veheti el a közösségtől, az a (ki)tartás, az egyenesség és a jövőbe vetett, cselekvő hit.
A doroszlói magyar közösség körében van két olyan ember, aki a kilencvenes években különösen bővelkedett ezekben az erényekben: hitte és tette a dolgát. Ezért hálából Király Szilárd, az egyesület elnöke emlékdíjat adott át Dörner Zsuzsannának és Diósi Jánosnak, a néptánccsoport húsz évvel ezelőtti újraalakításáért.
A szüretbáli műsor alkalmával a néptánccsoportok bemutatták a szüreti táncokat, illetve az év folyamán betanult, új koreográfiát. A Radics Leonóra vezette kis csoport, az ifjúsági lánytáncosokkal kiegészülve doroszlói csárdást táncolt, a középső csoportosok a hagyományos csősztáncot járták. A Király Szilárd vezetésével működő ifjúsági csoport a Mikor mentem hazafelé Rozmaring utcába című, új koreográfiát mutatta be. Mindhárom csoport kíséretét, az idén negyven éves fennállását ünneplő, Csernicsek fivérek vezette Fúvós Zenekar biztosította.
Külön öröm, hogy a közönség soraiban külföldiek is jelen voltak, olyan, a faluból elszármozott földi, aki a Szüretbál kedvéért tért haza erre a napra. Elhozta barátait, hogy részesüljenek büszkeségében, amelyet számára az jelent, hogy gyökerei Doroszlóról erednek.
A műsor utáni össztáncot a jelképes ,,lopás” hagyománya követte. Erről így szól a krónika: ,,A „szőlőlopás” folyamán a szőlőcsőszök igyekeznek a tolvajt tetten érni: akit nyakon csípnek, azt a bíró díszhelye mellett kialakított „áristomba” zárják. Innen csak váltságdíjjal lehet szabadulni: ezt a családtagok, a fogoly kedvese fizeti ki. Az így összegyűjtött pénzt a művelődési otthon fenntartására fordítják.”
A báli korona elárverezése után közös vacsora következett, amelynek hangulatát a helyi Haverock Zenekar és a Twins Band biztosította.
A rendezvény a Magyar Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg.
A körmenet alatt a helyi Önkéntes Tűzoltó Testület tagjai segítették a forgalom irányítását.
Kálóci Karola fotói
Kapcsolódó GALÉRIA: http://nyugat-bacska-portal.info/wppg_photogallery/gallery256/
