Három Nyugat- bácskai illetőségű szerző új könyvét ajánljuk figyelmükbe. Egy tanulmánykötet és két szépirodalmi kiadvány a nyári olvasmányok sorába…
,,A könyvet kézbe véve olvashatunk egyebek mellett Zomborról mint Nyugat-Bácska piacközpontjáról, a kupuszinai régi piacokról, a maradéki piacokról és piacozókról, a rumai vásárról, a szabadkai piacok és vásárok kialakulásáról, fejlődéséről, az óbecsei vásárról, a hajdani bácskai leányvásárról, valamint a kupuszinai rétesről és mákos édességekről, a dióscukorról és a rozmaringról is.” Áll SILLING LÉDA tanulmánykötetéről a Magyar Szó napilapban:
FEKETE J. JÓZSEF, a zEtna Kiadó gondozásában megjelent könyvét a következő szavakkal bocsátják az olvasó elé:
,,Ephemeria Silver nem kitalált személy, hanem autonóm szerzői entitás, amely ugyanabban a biológiai lényben lakozik, mint Nettitia K. Froese és Mihályi Czobor, akik korábban nyertek nyilvánosságot. Így Ephemeria kötete voltaképpen az egyazon beszélő nyelvi alteritására alapozó trilógia záró kötetének is tekinthető. Az egymástól különböző nyelvi identitások az őket kihordó biológiai lény önazonossága megszüntetésének következményei. Nem álnévről, álnevekről van szó, nem is alteregókról, hanem nevesített nyelvi határátlépőkről, akik arra kíváncsiak, mi történik, mi történhetik velük, milyenek a lehetőségek egy másik világban, amit egyedül ők képesek érzékelni, és igyekeznek megfogalmazni. Szellemi alaköltésük a kíváncsi identitás következménye, az alkotói entitás megtöbbszöröződése, egyben pedig az egynél több élet lehetőségének megkísértése.
Amire a trilógia ezen harmadik kötete elkészült, arra is fény derült, hogy az ugyanabban a szellemi körben működő alkotói entitások korántsem elszigeteltek egymástól, hanem amíg egyikük a billentyűzeten igyekszik megfelelő sorrendben leütni a betűket, a másik kettő, hacsak teheti, a válla fölött szemtelenül rápislant a képernyőre, sőt immár gátlástalanul lopnak is egymástól, mintha le szeretnék bontani a világaikat elválasztó határokat.”
Szintén zEtna- könyv VASAGYI MÁRIA novelláskötete, amelyből egy részletet közlünk kedvcsinálóként:
,,Övesen történt, Venice városka szívében, a Kruspér-ház és a festőműhelyek híres udvarán, három feketefenyő árnyékában, akik rég túlnőtték a tövér kéményeket, és már egész Övesre nézve csapást jelentettek lombvedléskor, amidőn elhullajtott koronájuk tüskei mindent beborítottak bosszúságot okozva, mint az időközönként eluralkodó fölösleges gondolat. Ki hitte volna, hogy ezenkívül újabb megbolydulást hoz az idő hamarost. Éppen föltilinkózott a rigó azon a nyáron, amidőn az a sose látott növény a tetőn megsarjadt. Alighogy kitört a tüszőből, újabb és újabb zöldkékes lándzsát leveledzett szinte óránként, és Sarlós Boldogasszonykor már izmos tövek nyomorgatták az egész tetőt, akár Laokoónt és fiait halálos szorítással a kígyók, hallani lehetett az éjcsöndben, mint roppan a gerenda, akár a csont, mint pattog tehetetlenül a napszítta cserép a tekergő narancsvörös gyökerek vaserejétől.”
