Kupuszinai, doroszlói, zombori, bezdáni, csonoplyai gyerekek, fiatalok és pedagógusok tartottak a kárpátaljai túrát a HATÁRTALANUL nevű projekt keretében. Banda Irén, a kupuszinai József Attila Általános Iskola pszichológusa rendhagyó élménybeszámolót küldött, amelyben a NAGYDOBRONYI ÁRVAHÁZ támogatására biztatja közösségünket. Olvasóink segítő szándékában bízva közöljük a levelet az alábbiakban:
Kedves Mindenki!
Minap érkeztem haza Kárpátaljáról. A magyar öntudatot gazdagító és növelő programnak terveztük a teljes utat. Minden, ami magyar vagy a magyarsággal kapcsolatos, az fenn volt a listán – Ungvár, Munkács, Vereckei-hágó…
Mindenkit vár Munkács vára:
Mindebből számomra a szálláshelyi élmények voltak leginkább maradandók. Őszintén bevallom, hogy kicsit tartottam a körülményektől. A rögtönzött szülőin, mondtam is a kedves szülőknek, hogy készítsék fel a skacokat a pottyantós klotyóra, na meg a lavórban fürdésre – minden esetre.
NAGYDOBRONY.
Kicsiny település, néhány kilométerre Csaptól, a határátkelőtől. Óriási szegénység. Gazdátlan házak. Műveletlen szántóföldek. Járhatatlan utak. Idős lakosság, fültől – fülig mosollyal integetnek az ismeretlen autóbuszban utazó lurkóknak…
A falu végén egyik kapu számunkra volt tárva nyitva. Keskeny ösvény. Alig tudott bekanyarodni buszunk. És akkor láss csodát! ÁRVAHÁZ!
Ez a szállás! A 11 nevelő egyik, Andi fogadott minket. Gyors szobafoglalás, zuhany, majd vacsora és közkívánatomra egy túra az árvaház birtokán.
59 léányzó él itt, a már említett 11 igen fiatal nevelővel és még néhány felnőttel, akik zöme férfi, mivel ők végzik a férfimunkát.
A birtok több hektárnyi terület. Fóliasátrak, amelyekben paradicsomot, paprikát, uborkát, zöldséget, répát termelnek és még a kapor is kikel. Az egyik fóliában földieper volt, amit már leszüreteltek. Az óriási kertben, szintén paprika fog teremni. Kicsiny halastó. ,,Karácsonyra mindig akad elegendő hal, mivel a lányok nemigen szeretik a vízben ficánkoló nyálkás állatokat” – mondja Andi. Gyümölcsös, alma-, szilva-, körte- meggyfák. Készül belőlük befőtt, lekvár és a maradékból még pálinkát is főzhetnek.
Mangalicák szaladgálnak a tágas, bekerített akolban. Két kecskegida egy górészerű faházikóból kandikál rám rémülten. A pónik még reggel álmosan, tántorogva jönnek ki az istálóból. Andi említette, hogy szeretnének szakembereket szerezni egy lovasterápiás foglalkozásra. Mindjárt eszembe jutott a kolleganőm, Jasmina, aki ezt a tevékenységet űzi, Zomborban. Innen földrajzilag távoli helyen, na meg a nyelvet sem beszéli… Viszont valamiféle együttműködést lehet majd ki eszközölni… Foggal-körömmel kell érte harcolni majd!
Boci-boci tarka – kb. 10 darab. Ők adják a friss tejet a reggeli kávénkhoz. Néni hozza üvegkancsóban a még meleg tejet. A hasienda egyik eldugottabb sarkában méhkasok, mivel van itt mindenféle mezei virág, amiből finom, minőséges mézet lehet kipörgetni, miután a méhecskék szorgosan összeszedték a nektárt.
Saját pékséget is működtetnek. Ott sütik a kenyeret, cipót és mindenféle finomabbnál finomabb sütiket.
Varroda, szövőszékkel. A régi mesterséget lehet itt elsajátítani.
Minden termék, amit nem használnak el, eladó. A holland fő donátor támogatása mellett ez a fő bevétel, amelyből félig-meddig önellátók.
Hogy kik dolgoznak? Természetesen a lányok! Azok a lányok, akiket az utcáról szedtek emeltek be, emeltek ki borzalmas családi fészkekből, vagy egyszerűen a szülők azzal kísérték ki őket aznap a kapun, hogy iskola után nem kell vissza jönniük! Tini lánykák, hajnalban már a sáros cipőt veszik le lábukról és helyezik fel a kinti cipőtartóra. Sietnek a konyhára, készíteni a vendégeknek a reggelit.
A mezőgazdasági gépek nagyon elavultak. Használtan kapták őket a hollandoktól. Többet vannak javításon, mint a földeken, de így is megéri…
Vendégház. Két- és háromágyas szobák, tágas fürdőszobák. Szappan, tusfürdő, hajsampon, steril fogkefe és fogkrém, három törölköző minden vendégre. Andi kissé szégyenkezve vallja be, hogy Ukrajnában nem szokás a szúnyogirtás, így azoktól nem lehet megszabadulni. Ezért minden szoba kapott egy csomag szúnyogirtó tablettát és helyezhettük be a konnektorokba.
Az előcsarnokban hűtőszekrény, tele vízzel, üdítővel. Kávéfőző, vízforraló… Kávé, tea, cappuccino, cukor… poharak…
Étel: párolog a májgombócos húsleves, csibepörkölt, gazdag vegyes saláta és természetesen egy – egy szelet süti desszertnek. Reggeli szintén pazar – mindenféle felvágott, házi földieperlekvár, vajacska.
De van itt kerítéssel bevont focipálya, fából faragott játszótér, mini medence, veranda, ahol nyársalni is lehet. A birtok kapujához közeli részén egy önálló épület, ahol a 18 éven felüli lányok laknak.
Szigorú szabályok működnek, amit mindegyik fél betart.
Évek óta működik a Határtalanul nevű projekt, amelyre az anyaországon belül és kívül levő iskolák pályázhatnak. Célja, minél jobban megismer(tet)ni a történelmi Magyarországot. Ilyenkor kell a szállás…a nagydobronyi árvaház nem fedezhető fel a térképen. Elbújik..! Inkább, más, hangzatosabban csengő helyeken keresnek szállást az utazók. Pedig, ez az a hely, ahol a befektetett pénz tökéletes helyet talál(t).
Banda Irén és Király Gellér Szuzanna képein a Nyugat- bácskai túrázók két csoportja
További képek láthatóak GALÉRIÁNKBAN: http://nyugat-bacska-portal.info/wppg_photogallery/gallery63/
